Kedves Régi-Új olvasók!
Mostanában leginkább itt leszek elérhető. :)
2009. szeptember 27., vasárnap
2009. június 11., csütörtök
"Rebirth"
Nem, nem felejtettem el magyarul, csak valahogy ez a szó számomra hűebben érzékelteti azt a testi-lelki újjászületést, ami végbement bennem..
Hosszú idő óta vajúdtam, kell-e blog vagy sem, egyáltalán írjak-e magamról-magunkról többé..és ha igen, mit? Mi az, ami a fizikai valóságon túl megosztandó vagy megosztásra érdemes? Mi az, ami a "világ" elé közszemlére tárva elindít belső folyamatokat, oldásokat és oldódásokat, s nem az elme egyszerű csacsogása, felesleges kitárulkozás?
S mert egy morzsában benne vagyon az egész kenyér maga, s cseppben a tenger, és félszóban a teljes igazság, úgy próbáltam én is elmémben és szívemben kutatni a súlyos szavak után, melyek mindenkinek mást, ám az igazság egy különálló, hiteles aspektusait képviselik.
S rájöttem, az élet csupa közhely, ám már nem látunk mögéjük, s nem látjuk meg a szépségben megbúvó nagyságokat, az egyszerűben a bonyolultat. Bonyolultat keresünk, s lesüllyedünk az egyszerű szintjére, filléres misztikával, bő lére eresztett, számunkra súlyosnak hitt, ámde annál felületesebb mondandóval siklunk el az igazán fontos dolgok mellett.
Ki vagyok? És hová tartok?
Talán ez a legfontosabb két kérdés. Két egyszerű válasz létezik erre, a sok szó helyett..és erre a hosszú labirintusban, számos mellékvágányon át kavarogva mindenki maga jön rá, s csap a homlokára majd..hogy pofonegyszerű az Élet. Mivégre hát az a sok szó?
Ugye? Be is fejezem. Aztán elolvasom, mit is zagyváltam ide össze, mert már nem tudom. Mert nem is tudtam, mit fogok ide írni. Ja, épp erről írtam? Jó tükör. Jó rálépni. Reccs!
Hosszú idő óta vajúdtam, kell-e blog vagy sem, egyáltalán írjak-e magamról-magunkról többé..és ha igen, mit? Mi az, ami a fizikai valóságon túl megosztandó vagy megosztásra érdemes? Mi az, ami a "világ" elé közszemlére tárva elindít belső folyamatokat, oldásokat és oldódásokat, s nem az elme egyszerű csacsogása, felesleges kitárulkozás?
S mert egy morzsában benne vagyon az egész kenyér maga, s cseppben a tenger, és félszóban a teljes igazság, úgy próbáltam én is elmémben és szívemben kutatni a súlyos szavak után, melyek mindenkinek mást, ám az igazság egy különálló, hiteles aspektusait képviselik.
S rájöttem, az élet csupa közhely, ám már nem látunk mögéjük, s nem látjuk meg a szépségben megbúvó nagyságokat, az egyszerűben a bonyolultat. Bonyolultat keresünk, s lesüllyedünk az egyszerű szintjére, filléres misztikával, bő lére eresztett, számunkra súlyosnak hitt, ámde annál felületesebb mondandóval siklunk el az igazán fontos dolgok mellett.
Ki vagyok? És hová tartok?
Talán ez a legfontosabb két kérdés. Két egyszerű válasz létezik erre, a sok szó helyett..és erre a hosszú labirintusban, számos mellékvágányon át kavarogva mindenki maga jön rá, s csap a homlokára majd..hogy pofonegyszerű az Élet. Mivégre hát az a sok szó?
Ugye? Be is fejezem. Aztán elolvasom, mit is zagyváltam ide össze, mert már nem tudom. Mert nem is tudtam, mit fogok ide írni. Ja, épp erről írtam? Jó tükör. Jó rálépni. Reccs!
2009. június 7., vasárnap
Hosszú szünet után..
..jelentkezem újra.
Mintha megszületőben lenne valami, ami kikívánkozik. Talán találkozunk még az éteri valóságban, kedves Hűségesek!
Mintha megszületőben lenne valami, ami kikívánkozik. Talán találkozunk még az éteri valóságban, kedves Hűségesek!
2009. január 5., hétfő
Kígyóbőrök
Drága Mindenki!
Olyan jól esik, amikor írtok, és hangot adtok annak, hogy hiányzom ebből az éteri valóságból..nekem is nagyon sok minden hiányzik az életemből, ami volt, aki voltam, és akivé odakint, Földanyóként- Csarodaialligátorként váltam..
Egy új kezdet várt most idehaza, és egy bőrt-azaz kettőt-levedlettem magamról. Két bőrt, amit nagyon szerettem, és ami azzá segített tenni, aki vagyok..mégis, útjára kell bocsássam őket, mert élni szeretnének- nélkülem.
..és igen, rájöttem, nem tudok meglenni írás nélkül, de ez már egy újabb bőr, egy újabb ház, amibe belebújtam..
De azért szorgosan gyűjtöm és áplom a régieket, és remélem, velem maradtok!!
Olyan jól esik, amikor írtok, és hangot adtok annak, hogy hiányzom ebből az éteri valóságból..nekem is nagyon sok minden hiányzik az életemből, ami volt, aki voltam, és akivé odakint, Földanyóként- Csarodaialligátorként váltam..
Egy új kezdet várt most idehaza, és egy bőrt-azaz kettőt-levedlettem magamról. Két bőrt, amit nagyon szerettem, és ami azzá segített tenni, aki vagyok..mégis, útjára kell bocsássam őket, mert élni szeretnének- nélkülem.
..és igen, rájöttem, nem tudok meglenni írás nélkül, de ez már egy újabb bőr, egy újabb ház, amibe belebújtam..
De azért szorgosan gyűjtöm és áplom a régieket, és remélem, velem maradtok!!
2008. október 9., csütörtök
Rég jelentkeztem..
..mert valahogy sok dolog gyűrűzött be az életünkbe.
Egy hatalmas váltáson/változáson vagyunk most túl- vagyis még túl sem vagyunk rajta..
Óvodába ment Anna, én dolgozni kezdtem itthon, Abigél mellett.
Egyre több a munka..Gábor messzemessze dolgozik, mire hazaér, a lányok már szenderegnek.
Aztán valahogy ki is nőtte magát a blog..olyan sok minden új van bennem, hogy új vizekre eveznék. Új írásokkal, újfelé.
Pedig nagyon megszerettem itt.
És nagyon megszerettelek Benneteket, akik olvastatok, hűségesen, kommenteztetek, bátorítottatok, szeretem a kialakult virtuális kapcsolatokat, amelyeket újabban olyan nehezen ápoltam- mert magam is sebesült voltam még..
Egy újfajta valaki van megszületőben bennem, és még keresem, hova is akar kilyukadni, mit is akar tenni..aki volt Földanyó és Csarodaialligátor, és aki folytonosan változik, keres, talál, és amikor kiforrott benne az a bizonyos megmagyarázhatatlanság, akkor kiált majd egy nagyot, hogy "hé, emberek, itt vagyok, jól vagyok!"
Ami azt illeti, most is "jól" vagyunk, mert az élettel haladunk, de egyelőre még a nyílt tengeren. Az utazásért magáért már megérte. És a sirályok látványáért, a bálna énekéért, és a végtelen óceán kékjéért. A part pedig ott van valahol.
Egy hatalmas váltáson/változáson vagyunk most túl- vagyis még túl sem vagyunk rajta..
Óvodába ment Anna, én dolgozni kezdtem itthon, Abigél mellett.
Egyre több a munka..Gábor messzemessze dolgozik, mire hazaér, a lányok már szenderegnek.
Aztán valahogy ki is nőtte magát a blog..olyan sok minden új van bennem, hogy új vizekre eveznék. Új írásokkal, újfelé.
Pedig nagyon megszerettem itt.
És nagyon megszerettelek Benneteket, akik olvastatok, hűségesen, kommenteztetek, bátorítottatok, szeretem a kialakult virtuális kapcsolatokat, amelyeket újabban olyan nehezen ápoltam- mert magam is sebesült voltam még..
Egy újfajta valaki van megszületőben bennem, és még keresem, hova is akar kilyukadni, mit is akar tenni..aki volt Földanyó és Csarodaialligátor, és aki folytonosan változik, keres, talál, és amikor kiforrott benne az a bizonyos megmagyarázhatatlanság, akkor kiált majd egy nagyot, hogy "hé, emberek, itt vagyok, jól vagyok!"
Ami azt illeti, most is "jól" vagyunk, mert az élettel haladunk, de egyelőre még a nyílt tengeren. Az utazásért magáért már megérte. És a sirályok látványáért, a bálna énekéért, és a végtelen óceán kékjéért. A part pedig ott van valahol.
2008. szeptember 30., kedd
Új profil
Hosszú ideig írtam ide, és most picit elfáradtam. Kilöktem magamból egy csomó dolgot, amit a "világnak" kellett kipakolnom, és most úgy érzem, egy időre elfogytam a monadnivalóból.
Az írás nem fogyott el belőlem, de más formában szeretném folytatni- ezen a blogon. Ha közületek, olvasók, bárki késztetést érez, hogy a felhozott másfél év "témaanyagából" eszmecserét folytasson, jelezzen nekem. Szeretnék egyfajta élő kommunikációt megteremteni, megszülni, és valami készülő dologhoz alapul letenni. A formát egyelőre nem tudom, hogy itt lenne-e, vagy egy külön fórumon-lapon, sőt, egyáltalán témailag sincs meghatározva semmi.
Persze, amint születik bennem valami, vagy értékes gondolatot találok, felteszem új bejegyzésként.
Viszont szeretnék inkább az új proilra koncentrálni, ha kedvet éreztek hozzá.
Az írás nem fogyott el belőlem, de más formában szeretném folytatni- ezen a blogon. Ha közületek, olvasók, bárki késztetést érez, hogy a felhozott másfél év "témaanyagából" eszmecserét folytasson, jelezzen nekem. Szeretnék egyfajta élő kommunikációt megteremteni, megszülni, és valami készülő dologhoz alapul letenni. A formát egyelőre nem tudom, hogy itt lenne-e, vagy egy külön fórumon-lapon, sőt, egyáltalán témailag sincs meghatározva semmi.
Persze, amint születik bennem valami, vagy értékes gondolatot találok, felteszem új bejegyzésként.
Viszont szeretnék inkább az új proilra koncentrálni, ha kedvet éreztek hozzá.
2008. szeptember 26., péntek
Segítség!!!
Szeretnék megszerezni/elolvasni egy könyvet, Carl Sagan Kapcsolat című művéről van szó. Sem online, sem antikvár könyvként, sem könyvtárban nem tudom megszerezni- de még könyvtárközi átkérés sem működik..
Van valaki az éterben, aki kölcsön tudná adni, vagy olvasta, és van róla infója? Köszönöm!!!
Van valaki az éterben, aki kölcsön tudná adni, vagy olvasta, és van róla infója? Köszönöm!!!
2008. szeptember 25., csütörtök
A fény harcosa...
..nem kezdi újra meg újra előlről ugyanazt a harcot- főleg, ha régóta nem történik sem előretörés, sem visszavonulás.
Ha a harc megreked egy stádiumban, megérti, hogy le kell ülnie az ellenféllel, és fegyverszünetet kell kötnie vele: eleget forgatták a kardot, most meg kell próbálniuk megérteni egymást.
Ez a lépés méltóságteljes és nem gyáva. Ha az erők egyensúlyba kerülnek, stratégiát kell váltani.
Miután a harcosok békét kötöttek, hazatérnek. Nem kell bizonyítaniuk senkinek semmit: Megvívták a Jó Harcot, és megőrizték a hitüket. MIndeketten tettek enegedményeket a a másiknak, ezzel elsajátították a tárgyalás művészetét.
(Paulo Coelho)
Ha a harc megreked egy stádiumban, megérti, hogy le kell ülnie az ellenféllel, és fegyverszünetet kell kötnie vele: eleget forgatták a kardot, most meg kell próbálniuk megérteni egymást.
Ez a lépés méltóságteljes és nem gyáva. Ha az erők egyensúlyba kerülnek, stratégiát kell váltani.
Miután a harcosok békét kötöttek, hazatérnek. Nem kell bizonyítaniuk senkinek semmit: Megvívták a Jó Harcot, és megőrizték a hitüket. MIndeketten tettek enegedményeket a a másiknak, ezzel elsajátították a tárgyalás művészetét.
(Paulo Coelho)
2008. szeptember 20., szombat
Hontalan ember
Ezt a kifejezést loptam, azaz plagizáltam.
Kurt Vonnegutnak jelent meg egy könyve ezzel a címmel. Talán az egyik legjobb, azt hiszem, épp az utolsó. Micsoda "véletlen", Indianapolisban született, onnan költözött New Yorkba, és menetelt a világhírnév felé. Mi is épp ott éltünk 3,5 évig..Tavaly volt Vonnegut Éve Indyben. Április végén a közelünkben levő kis művészeti centrumban lett volna író-olvasó találkozó..remegve vártuk, hogy találkozni-beszélgetni fogunk vele.
Néhány nappal a kitűzött időpont előtt rövidke hír: Vonnegut elhunyt, mielőtt visszatért volna bölcsőjébe.
Szóval, hontalan ember. Azért is választottam ezt a címet, mert a könyv üzenete nagyon erősen hatott rám, amikor olvastam. Beszél az amerikai politikáról, sokat- támadván a Bush-kormányt, az emberiség mérhetetlen önzéséről, legyen szó pénzről, politikáról, hatalomról, vagy a Földünk kizsákmányolásáról..az emeberek egymás iránti elidegenedéséről, a szegregált családban felnövő gyerekekről, és még sok aktuális korproblémáról. Mottója beszédes:
"Nem igaz, hogy a Jó nem képes legyőzni a Rosszat. Csak az angyaloknak ugyanúgy kellene szerveződniük, mint a maffiának."
"Hontalan ember" más szemszögből. Régesrég, amikor olvastam Steinerenek Az egyes népszellemek missziói című könyvét, abban bukkantam rá valahol, hogy a szellemi fejlődés egy fokán az ember hontalanná válik, egyfajta világpolgárrá, amikor is sokféle hatást, szellemiséget magába szív, magáévá tesz. Egy következő lépcsőfok, amikor egy ember eggyé válik népének szellemével, és tudatos munkája során annak felemelkedését segíti.
Hogy én merre tartok? Hontalanságban élek egyelőre.
Hontalan ember vagyok, mint Vonnegut, és mint a steineri.
Tegnap Pesten sétáltam. Egyszerre ütött meg a város atmoszférája ismerős érzésekkel, illatokkal, színekkel, apró utcai történésekkel, mint mindig, és egyszerre voltam outsider is. Az újságpapírba burkolózott hajléktalanok, a padon éneklő romák, a csillogó üzletsorok, az összefirkált pesti bérházak mellett hivalkodó márkás szaküzletek, a gyros illata, a kisminkelt pesti nők bája egyszerre volt ismerős és nagyon távoli. Egyszerre otthon és egyszerre idegen.
Bementem egy aluljáróba, kiadtam 100 forintot a WC-díjra. Kaptam a kezembe két kocka előre letépett papírt és egy csúnya tekintetet, mert megzavartam a nénit a keresztrejtvényfejtésben.
Láttam sok morcos tekintetet, embereket, akik küzdenek nap mint nap a sorsuk ellen- figyelmen kívül hagyva mindazokat az apró csodákat, amelyek mellett elmennek.
Láttam sugárzó szellemiséget, többnyire a legnagyobb mocsok tetején.
Akkor kezdjük itt-WC-ben, mocsokban, aluljáróban keresni a fényt.
Kurt Vonnegutnak jelent meg egy könyve ezzel a címmel. Talán az egyik legjobb, azt hiszem, épp az utolsó. Micsoda "véletlen", Indianapolisban született, onnan költözött New Yorkba, és menetelt a világhírnév felé. Mi is épp ott éltünk 3,5 évig..Tavaly volt Vonnegut Éve Indyben. Április végén a közelünkben levő kis művészeti centrumban lett volna író-olvasó találkozó..remegve vártuk, hogy találkozni-beszélgetni fogunk vele.
Néhány nappal a kitűzött időpont előtt rövidke hír: Vonnegut elhunyt, mielőtt visszatért volna bölcsőjébe.
Szóval, hontalan ember. Azért is választottam ezt a címet, mert a könyv üzenete nagyon erősen hatott rám, amikor olvastam. Beszél az amerikai politikáról, sokat- támadván a Bush-kormányt, az emberiség mérhetetlen önzéséről, legyen szó pénzről, politikáról, hatalomról, vagy a Földünk kizsákmányolásáról..az emeberek egymás iránti elidegenedéséről, a szegregált családban felnövő gyerekekről, és még sok aktuális korproblémáról. Mottója beszédes:
"Nem igaz, hogy a Jó nem képes legyőzni a Rosszat. Csak az angyaloknak ugyanúgy kellene szerveződniük, mint a maffiának."
"Hontalan ember" más szemszögből. Régesrég, amikor olvastam Steinerenek Az egyes népszellemek missziói című könyvét, abban bukkantam rá valahol, hogy a szellemi fejlődés egy fokán az ember hontalanná válik, egyfajta világpolgárrá, amikor is sokféle hatást, szellemiséget magába szív, magáévá tesz. Egy következő lépcsőfok, amikor egy ember eggyé válik népének szellemével, és tudatos munkája során annak felemelkedését segíti.
Hogy én merre tartok? Hontalanságban élek egyelőre.
Hontalan ember vagyok, mint Vonnegut, és mint a steineri.
Tegnap Pesten sétáltam. Egyszerre ütött meg a város atmoszférája ismerős érzésekkel, illatokkal, színekkel, apró utcai történésekkel, mint mindig, és egyszerre voltam outsider is. Az újságpapírba burkolózott hajléktalanok, a padon éneklő romák, a csillogó üzletsorok, az összefirkált pesti bérházak mellett hivalkodó márkás szaküzletek, a gyros illata, a kisminkelt pesti nők bája egyszerre volt ismerős és nagyon távoli. Egyszerre otthon és egyszerre idegen.
Bementem egy aluljáróba, kiadtam 100 forintot a WC-díjra. Kaptam a kezembe két kocka előre letépett papírt és egy csúnya tekintetet, mert megzavartam a nénit a keresztrejtvényfejtésben.
Láttam sok morcos tekintetet, embereket, akik küzdenek nap mint nap a sorsuk ellen- figyelmen kívül hagyva mindazokat az apró csodákat, amelyek mellett elmennek.
Láttam sugárzó szellemiséget, többnyire a legnagyobb mocsok tetején.
Akkor kezdjük itt-WC-ben, mocsokban, aluljáróban keresni a fényt.
2008. szeptember 16., kedd
2008. augusztus 29., péntek
MENNYIVEL JOBB LENNE NEKUNK, HA MINDEN REGGEL ILYEN TISZTAN TUDNANK KOSZONETET MONDANI EGYSZERU DOLGOKERT..
Lakota reggeli ima
Ó, szent Nagy Szellem, köszönet e napért.
Köszönet a Világért, mely a mi templomunk. Köszönet a Csillag Nemzetért,
akik vigyáznak vizeinkre és mindenre, ami él. Ok adnak iránymutatást és
helyet életünknek.
Köszönet szent Nagyanyánkért, a Földért, minden élolény anyjáért, aki a
rokonunk.
Köszönet a Keleti Szélért, mely a sötétséget megtöro Hajnalcsillagot hozza
el nekünk. Lehetové teszi, hogy egy új napot kezdjünk el, melyben
elkerülhetjük elozo napi hibáinkat. A Keleti Szél a megújulás érzését hozza
el szívünkbe, testünkbe, lelkünkbe és szellemünkbe, ahogy megújítja szent
Nagyanyánk, a Föld, és a többi rokonunk szellemét, akik szintén a Föld
gyermekei.
És köszönet a Fekete Farkú Oz Nemzetért, akik Keleten élnek és vigyáznak
reánk.
Köszönet a Déli Szélért, mely melegséget és nagylelkuséget hoz szívünkbe,
testünkbe, lelkünkbe és szellemünkbe, s hozza mindezt szent Nagyanyánknak, a
Földnek is, és minden rokonunknak, akik szintén a Föld gyermekei.
És köszönet a Bagoly Nemzetért, akik Délen élnek és vigyáznak reánk.
Köszönet a Nyugati Szélért, mely a villámlást és mennydörgést hozza, az
esovel megtisztítja és felfrissíti szent Nagyanyánkat, a Földet, és minden
rokonunkat, akik szintén a Föld gyermekei. Megtisztulást, felfrissülést hoz
szívünkbe, testünkbe, lelkünkbe és szellemünkbe.
És köszönet a Bölény Nemzetért, akik Nyugaton lakoznak és vigyáznak reánk.
Köszönet az Északi Szélért, mely a tartós szélviharokat hozza, erot és
kitartást adva ezzel szent Nagyanyánknak, a Földnek, és minden rokonunknak,
akik szintén a Föld gyermekei. Erot és kitartást ad a mi szívünknek,
testünknek, lelkünknek és szellemünknek is.
És köszönet a Szarvas Nemzetért, akik Északon élnek és vigyáznak reánk.
Köszönet a levego összes szárnyasáért, minden repülo lényért, a
tanításukért, nagylelkuségükért és áldozatukért. Külön köszönet a sasért, ki
a legmagasabbra száll, a legmesszebbre lát és a leghuségesebb barát.
Köszönet a négylábúakért, kik oly sokat adnak nekünk, és oly sok mindenre
tanítanak, az áldozatkészségükért, és azért, hogy mindenüket megosztják
velünk. Külön köszönet a bölényért, mert az o útja egy a miénkkel.
Köszönet minden csúszómászó, úszó, és föld alatti rokonunkért, az
áldozatukért és nagylelkuségükért, és azért hogy mindenüket megosztják
velünk. Köszönet tanításaikért, és mindazért, amit adnak nekünk.
Köszönet mindenért, ami növekedik, mindenért, ami zöld a Földön. Oly sok
mindenre tanítanak, és oly sok mindent adnak nekünk. Köszönet
áldozathozatalukért és mindazért, amit megosztanak velünk.
Külön köszönet a fákért és susogó leveleik erejéért, függetlenségükért és
tanításukért. És köszönet a szent Életfáért, melyet táplálnunk és gondoznunk
kell, hogy újra és újra kivirágozzék, és népünk élhessen.
Köszönet a lazacért és más halakért, akik azt tanítják, hogy mindannyiunk
eredendo joga hazatérni.
És köszönet a pókért, aki Iktomi, a Cselszövo képében gyengeségeinkkel és
gyarlóságainkkal szembesít bennünket.
Köszönök minden szent szertartást, melyet a szent Fehér Bölény Szuz hozott
el nekünk.
Köszönet az izzasztó kunyhóért, mely a megértés és megtisztulás által
megvilágosodást hoz nekünk.
Köszönet a Naptáncért, mely alkalmat ad a férfiaknak, hogy átéljék a
születést, így megértsék és megbecsüljék az új élet csodáját.
Köszönet a Látomáskeresés szertartásáért, mely által felismerhetjük az
életben követendo jó utat, mely pozitív és a sajátunk.
Köszönet a Rokonná Fogadó szertartásért, melyben új tagokat fogadhatunk be
nemzetünkbe, családunkba és törzsi csoportunkba.
Köszönet a Szellemorzés szertartásért, mely azt a kiváltságot engedi meg
nekünk, hogy kifejezhetjük tiszteletünket oseink iránt. Egybegyujti a
közösséget, hogy megosszuk egymással, és megünnepeljük az elmúlt idok
eseményeit.
Köszönet a Labdadobó szertartásért, mely egy szívvé, egy szellemmé, egy
lélekké, egy testté gyujti össze az embereket.
Köszönet a Nok Ünneplése szertartásért, melyben lányaink és fiatal
asszonyaink arra törekszenek, hogy méltók legyenek a világmindenséghez.
És köszönet gyógyító szertartásainkért, melyek megóvják a gyengéket,
elesetteket és betegeket, és gyógyító szereinkért, melyeket növény rokonaink
ajándékoznak nekünk.
Köszönet a földért, a felhokért és a fehér takaróért, mely a hideg idején
beborítja Nagyanyánkat, a Földet,
Köszönet a vízért.
Köszönet az összes szent színért, melyek együtt képviselnek minden
gazdagságot az életben, és külön-külön oly sok mindenre tanítanak minket.
És köszönet a szélért, mely körbejár és tiszteletre, csodálatra és áhítatra
tanít.
Köszönet mindenért, ami szent és jó.
Minden a rokonom.
Forrás: Internet: http://www.russelmeans.com/lakota.htm
Fordította Sólyomfi Nagy Zoltán
Ó, szent Nagy Szellem, köszönet e napért.
Köszönet a Világért, mely a mi templomunk. Köszönet a Csillag Nemzetért,
akik vigyáznak vizeinkre és mindenre, ami él. Ok adnak iránymutatást és
helyet életünknek.
Köszönet szent Nagyanyánkért, a Földért, minden élolény anyjáért, aki a
rokonunk.
Köszönet a Keleti Szélért, mely a sötétséget megtöro Hajnalcsillagot hozza
el nekünk. Lehetové teszi, hogy egy új napot kezdjünk el, melyben
elkerülhetjük elozo napi hibáinkat. A Keleti Szél a megújulás érzését hozza
el szívünkbe, testünkbe, lelkünkbe és szellemünkbe, ahogy megújítja szent
Nagyanyánk, a Föld, és a többi rokonunk szellemét, akik szintén a Föld
gyermekei.
És köszönet a Fekete Farkú Oz Nemzetért, akik Keleten élnek és vigyáznak
reánk.
Köszönet a Déli Szélért, mely melegséget és nagylelkuséget hoz szívünkbe,
testünkbe, lelkünkbe és szellemünkbe, s hozza mindezt szent Nagyanyánknak, a
Földnek is, és minden rokonunknak, akik szintén a Föld gyermekei.
És köszönet a Bagoly Nemzetért, akik Délen élnek és vigyáznak reánk.
Köszönet a Nyugati Szélért, mely a villámlást és mennydörgést hozza, az
esovel megtisztítja és felfrissíti szent Nagyanyánkat, a Földet, és minden
rokonunkat, akik szintén a Föld gyermekei. Megtisztulást, felfrissülést hoz
szívünkbe, testünkbe, lelkünkbe és szellemünkbe.
És köszönet a Bölény Nemzetért, akik Nyugaton lakoznak és vigyáznak reánk.
Köszönet az Északi Szélért, mely a tartós szélviharokat hozza, erot és
kitartást adva ezzel szent Nagyanyánknak, a Földnek, és minden rokonunknak,
akik szintén a Föld gyermekei. Erot és kitartást ad a mi szívünknek,
testünknek, lelkünknek és szellemünknek is.
És köszönet a Szarvas Nemzetért, akik Északon élnek és vigyáznak reánk.
Köszönet a levego összes szárnyasáért, minden repülo lényért, a
tanításukért, nagylelkuségükért és áldozatukért. Külön köszönet a sasért, ki
a legmagasabbra száll, a legmesszebbre lát és a leghuségesebb barát.
Köszönet a négylábúakért, kik oly sokat adnak nekünk, és oly sok mindenre
tanítanak, az áldozatkészségükért, és azért, hogy mindenüket megosztják
velünk. Külön köszönet a bölényért, mert az o útja egy a miénkkel.
Köszönet minden csúszómászó, úszó, és föld alatti rokonunkért, az
áldozatukért és nagylelkuségükért, és azért hogy mindenüket megosztják
velünk. Köszönet tanításaikért, és mindazért, amit adnak nekünk.
Köszönet mindenért, ami növekedik, mindenért, ami zöld a Földön. Oly sok
mindenre tanítanak, és oly sok mindent adnak nekünk. Köszönet
áldozathozatalukért és mindazért, amit megosztanak velünk.
Külön köszönet a fákért és susogó leveleik erejéért, függetlenségükért és
tanításukért. És köszönet a szent Életfáért, melyet táplálnunk és gondoznunk
kell, hogy újra és újra kivirágozzék, és népünk élhessen.
Köszönet a lazacért és más halakért, akik azt tanítják, hogy mindannyiunk
eredendo joga hazatérni.
És köszönet a pókért, aki Iktomi, a Cselszövo képében gyengeségeinkkel és
gyarlóságainkkal szembesít bennünket.
Köszönök minden szent szertartást, melyet a szent Fehér Bölény Szuz hozott
el nekünk.
Köszönet az izzasztó kunyhóért, mely a megértés és megtisztulás által
megvilágosodást hoz nekünk.
Köszönet a Naptáncért, mely alkalmat ad a férfiaknak, hogy átéljék a
születést, így megértsék és megbecsüljék az új élet csodáját.
Köszönet a Látomáskeresés szertartásáért, mely által felismerhetjük az
életben követendo jó utat, mely pozitív és a sajátunk.
Köszönet a Rokonná Fogadó szertartásért, melyben új tagokat fogadhatunk be
nemzetünkbe, családunkba és törzsi csoportunkba.
Köszönet a Szellemorzés szertartásért, mely azt a kiváltságot engedi meg
nekünk, hogy kifejezhetjük tiszteletünket oseink iránt. Egybegyujti a
közösséget, hogy megosszuk egymással, és megünnepeljük az elmúlt idok
eseményeit.
Köszönet a Labdadobó szertartásért, mely egy szívvé, egy szellemmé, egy
lélekké, egy testté gyujti össze az embereket.
Köszönet a Nok Ünneplése szertartásért, melyben lányaink és fiatal
asszonyaink arra törekszenek, hogy méltók legyenek a világmindenséghez.
És köszönet gyógyító szertartásainkért, melyek megóvják a gyengéket,
elesetteket és betegeket, és gyógyító szereinkért, melyeket növény rokonaink
ajándékoznak nekünk.
Köszönet a földért, a felhokért és a fehér takaróért, mely a hideg idején
beborítja Nagyanyánkat, a Földet,
Köszönet a vízért.
Köszönet az összes szent színért, melyek együtt képviselnek minden
gazdagságot az életben, és külön-külön oly sok mindenre tanítanak minket.
És köszönet a szélért, mely körbejár és tiszteletre, csodálatra és áhítatra
tanít.
Köszönet mindenért, ami szent és jó.
Minden a rokonom.
Forrás: Internet: http://www.russelmeans.com/lakota.htm
Fordította Sólyomfi Nagy Zoltán
2008. augusztus 27., szerda
Itt vagyok, ragyogok
Reg nem irtam, ennek sok, sok oka van..amolyan atszervezodos-letelepedos-eletujrakezdos periodus zajlik nalunk.
Meg nem vagyunk a vegen.
Igazabol csak most kezdodik minden.
A lakast kifestettuk, indian motivumokat pingaltam a falra, es a borondokbol elokerult aztek szobrocskak is a helyukre kerultek. Joseph indian torzsfonok kepe a hutoszekrenyrol kandikalva adja az energiat- az arca honapokon keresztul tartotta bennem a lelket. Kortalan es gyonyoru, sokat megelt arc, a szeme attetszoen nem evilagi nyugalmat araszt. Beke a beketlen vilagban.
Felsoportem a glettport, kitakaritottam a lakast.
Helyukre kerultek regi dolgok es a kukaban vegeztek azok, amelyek csak hatraltattak bennunket.
A lakas harom heten keresztul nyuzsgott az elementarok ronto hadatol, nagyon elesen megtapasztaltam most a boromon, mit jelent ez. Scmidt-Brabant konyveben olvastam eloszor roluk, azaz hogyan befolyasoljak az elementarlenyek a lakas atmoszferajat..dobbenetes..de naprol napra huzodik vissza a feszultseg, ahogyan takaritok es rendezgetek.
Rendezgetes..fejben, lelekben egyarant zajlik- ez alapveto kihatassal van a lakas allapotara is. Ahol harmonia van, ott rend is, ahol kerdesek, ott rendetlenseg. A nappali araszt egyelore kellemes atmoszferat- ami az alapveto eletter, de van mit dolgozni a gyerekeknel es a haloban is..sebaj, az alap egyelore stabil, azt hiszem.
A lanyok hihetetlen deruvel es energiaval dolgozzak bele magukat az uj helyzetbe...es persze hisztivel, ha anyu ideges. Szazszor is kevesnek bizonyul magam szamara elmondani, hogy az alapveto stabilitas es erzelmi egyensuly tolem fugg. A csaladteremtotol. Ha bennem kerek a vilag, bennuk is. A lakasban, a foztomben, a jatekban, a haloszobaban, baratok kozott, a kertben, az eletunkben.
A magyar nyelvkornyezet szinte varazslatot muvelt..Az en ket visszahuzodo, tuskes kiralykisasszonyom egy csapasra cserfes kofava valtozott, es boldog- boldogtalant megszolitanak az utcan..csigakat gyujtenek a bolti eladonak, beleulnek a konyvtaros neni olebe..csak amulok..
Hiba lett volna nem latni, nem megtapasztalni egy csodalatos kinyilast. Ugyanakkor a ketlakisag mar ott eg bennunk orokke, es bennuk is fog.
Azt hiszem, az egyeduli erenyem a kelekotyasagom mellett, hogy mindig kepes vagyok a pillanat varazsa elott leborulni. Nem tudom, meddig tart ez az allapot, de koszonom. A bizonytalanban a biztosat, az ingovanyban a gyokeret.
Meg nem vagyunk a vegen.
Igazabol csak most kezdodik minden.
A lakast kifestettuk, indian motivumokat pingaltam a falra, es a borondokbol elokerult aztek szobrocskak is a helyukre kerultek. Joseph indian torzsfonok kepe a hutoszekrenyrol kandikalva adja az energiat- az arca honapokon keresztul tartotta bennem a lelket. Kortalan es gyonyoru, sokat megelt arc, a szeme attetszoen nem evilagi nyugalmat araszt. Beke a beketlen vilagban.
Felsoportem a glettport, kitakaritottam a lakast.
Helyukre kerultek regi dolgok es a kukaban vegeztek azok, amelyek csak hatraltattak bennunket.
A lakas harom heten keresztul nyuzsgott az elementarok ronto hadatol, nagyon elesen megtapasztaltam most a boromon, mit jelent ez. Scmidt-Brabant konyveben olvastam eloszor roluk, azaz hogyan befolyasoljak az elementarlenyek a lakas atmoszferajat..dobbenetes..de naprol napra huzodik vissza a feszultseg, ahogyan takaritok es rendezgetek.
Rendezgetes..fejben, lelekben egyarant zajlik- ez alapveto kihatassal van a lakas allapotara is. Ahol harmonia van, ott rend is, ahol kerdesek, ott rendetlenseg. A nappali araszt egyelore kellemes atmoszferat- ami az alapveto eletter, de van mit dolgozni a gyerekeknel es a haloban is..sebaj, az alap egyelore stabil, azt hiszem.
A lanyok hihetetlen deruvel es energiaval dolgozzak bele magukat az uj helyzetbe...es persze hisztivel, ha anyu ideges. Szazszor is kevesnek bizonyul magam szamara elmondani, hogy az alapveto stabilitas es erzelmi egyensuly tolem fugg. A csaladteremtotol. Ha bennem kerek a vilag, bennuk is. A lakasban, a foztomben, a jatekban, a haloszobaban, baratok kozott, a kertben, az eletunkben.
A magyar nyelvkornyezet szinte varazslatot muvelt..Az en ket visszahuzodo, tuskes kiralykisasszonyom egy csapasra cserfes kofava valtozott, es boldog- boldogtalant megszolitanak az utcan..csigakat gyujtenek a bolti eladonak, beleulnek a konyvtaros neni olebe..csak amulok..
Hiba lett volna nem latni, nem megtapasztalni egy csodalatos kinyilast. Ugyanakkor a ketlakisag mar ott eg bennunk orokke, es bennuk is fog.
Azt hiszem, az egyeduli erenyem a kelekotyasagom mellett, hogy mindig kepes vagyok a pillanat varazsa elott leborulni. Nem tudom, meddig tart ez az allapot, de koszonom. A bizonytalanban a biztosat, az ingovanyban a gyokeret.
2008. augusztus 11., hétfő
Festes
...zajlik nalunk..meg a romok tetejen ulunk, de nemsokara jelentkezem!
Addig is...(indian zene:)
Addig is...(indian zene:)
2008. augusztus 5., kedd
2008. augusztus 4., hétfő
Hazateres
80.
Kis ország a példánk, kevés a lakója.
Egyetlen egy szerszám elvégezhetné ott
akár tíz embernek, akár száz embernek
mindenféle dolgát.
Ám ezt a szerszámot senki sem használja
a bölcs országában.
Fájdalmas a halál, tudja ezt mindenki:
inkább meghal otthon, mégse vándorol ki
a bölcs országából az ország lakója.
Van hajó, van szekér: nincs mivel megrakni.
Van fegyver, van páncél: nincs aki használja
a bölcs országában.
Minek ott az írás? Elég csomót kötni!!
Otthonos étellel, otthonos ruhával,
saját otthonában hazai szokással
boldogul mindenki a bölcs országában.
A szomszéd faluban kakas kukorékol -
kutya ugatása szomszéd falu dolga -
ki törődik ezzel bölcs ember falvában?
Bölcs ország lakója, késő vénségére
nyugalomban hal meg a szülőházában...
(Tao Te King)
Kis ország a példánk, kevés a lakója.
Egyetlen egy szerszám elvégezhetné ott
akár tíz embernek, akár száz embernek
mindenféle dolgát.
Ám ezt a szerszámot senki sem használja
a bölcs országában.
Fájdalmas a halál, tudja ezt mindenki:
inkább meghal otthon, mégse vándorol ki
a bölcs országából az ország lakója.
Van hajó, van szekér: nincs mivel megrakni.
Van fegyver, van páncél: nincs aki használja
a bölcs országában.
Minek ott az írás? Elég csomót kötni!!
Otthonos étellel, otthonos ruhával,
saját otthonában hazai szokással
boldogul mindenki a bölcs országában.
A szomszéd faluban kakas kukorékol -
kutya ugatása szomszéd falu dolga -
ki törődik ezzel bölcs ember falvában?
Bölcs ország lakója, késő vénségére
nyugalomban hal meg a szülőházában...
(Tao Te King)
2008. augusztus 1., péntek
2008. július 28., hétfő
Dobozokban
Elnezest, de mar nincs gepunk, csak egy laptop, ezen pedig nincsenek ekezetek.
Nagyon faradt vagyok, de hiperaktiv, igy muszaj kifujnom magambol a mai napunkat.
1.Tegnap egesz nap pakoltunk es bucsuzkodtunk. Ejjel kettokor doltunk agyba, kisse zsibbadtan az elmenyektol.
2. Masnap reggel 7 ora. Megszolal az ebreszto, amit Gabor radios alarmra allitott. Hirtelen nem tudtam eldonteni, hogy mit keres Carlos Santana az almomban, aztan rajottem, hogy nem is almodom. Sajnos.
3. "Az, aki szep, az reggel is szep.."- hat a tukor nem ezt mondja. De azert felkelek, es galaba oltozom, ha mar egyszer dobozolunk, legalabb csinosan tegyem. (Galaruha nalam:indianmintas triko farmerszoknyanak alcazott bo rovidnadraggal. Nyaklanc, indian motivummal. Csak hogy ne kisestelyire gondoljatok)
4. Gyors reggeli, megnezzuk az emileket, mielott szetszedjuk a gepet. Kaptam egy uj blogdijat, ezuton is koszonom Pihenek, nagyon jol indult a napom tole..
5. Megerkeznek a koltoztetok. Parhuzamosan ezzel panikba esem, a gyerekek rovid tavu sokkot kapnak, Gabor pedig fontosan intezkedik. Reggel 8.30 van. Kiboritok nehany csomag kekszet az asztalra.
6. 9 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek
7. 10-11-12 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek
8. 2 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek
9. 2.30- fagyasztott krumplit lokok a sutobe es ezzel parhuzamosan pizzat rendelek, mert nem birjuk a visitast hallgatni
10. Egy darabig csond van. Mindket gyerek ruhajabol csorog a pizzakrem.
11. 3 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek
12.4 ora- pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek
13. 5 ora- pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek
14. 6 ora- pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek
15. Kozben kiderul, hogy hiaba kaptunk legi es hajos kontenert is, NEM FERUNK BE. NEM FERUNK BE. NEM FERUNK BE. Nem mi, hanem a cuccaink.
Gabor szova teszi, miert vettem annyi konyvet, mikor idom sincs olvasni. Egyebkent is, mind indianokrol szol. Eleg lett volna egy is. Neki pedig millio szerszama van, holott nem is szerel. A gyerekeknek pedig tul sok jatekuk, megis bennunket nyaggatnak folyton, hogy jatsszunk veluk. Mi menjen, mi maradjon? Hol maradjon? A koltoztetok kozben bepakoltak a dobozokat a kontenerbe. Mi pedig ott maradtunk a tornadosujtotta teruletre emlekezteto lakasban, tele dobozokkal, szemelyes cuccokkal, amelyekkel nem tudom, mi lesz. Most valahogy nem is zavar, mert lassan mar azt sem tudom, mink van.
16. Miutan kibicikliztem magambol egy adag feszultseget, megallapitottam magamban, hogy nincs semmi gaz, mert az osszes konyv befert. Az indianosak raadasul legi uton mennek, tehat nem fognak sokaig hianyozni. A tobbi pedig nem erdekel.
17. Mar csak egy a fontos. Ne zuhanjon le a gep, es ne sullyedjen el a hajo. Es ne tunjon el az a lada, amelyben egy szulo indian no szobra van. A baba feje epp kibujt, az arcan fajdalommal vegyes orom. Azert lemennek az ocean fenekere is. A tobbi dolog elkallodhat. Potolhatoak.
18. Konkluzio: az egesz napi pakolas felesleges volt. Be kellett volna tenni a szobrot egy szatyorba, es hazavinni a repulon az olemben. A mai nap pedig elmehettunk volna moziba, ha eleg eros ragasztoszalaggal lezartuk volna a gyerekek szajat, amig az autoban varakoznak, amig mi megnezzuk a filmet.
19. Juheeeeeee..mar csak egy dolog van hatra. Buli utan a takaritas..
Nagyon faradt vagyok, de hiperaktiv, igy muszaj kifujnom magambol a mai napunkat.
1.Tegnap egesz nap pakoltunk es bucsuzkodtunk. Ejjel kettokor doltunk agyba, kisse zsibbadtan az elmenyektol.
2. Masnap reggel 7 ora. Megszolal az ebreszto, amit Gabor radios alarmra allitott. Hirtelen nem tudtam eldonteni, hogy mit keres Carlos Santana az almomban, aztan rajottem, hogy nem is almodom. Sajnos.
3. "Az, aki szep, az reggel is szep.."- hat a tukor nem ezt mondja. De azert felkelek, es galaba oltozom, ha mar egyszer dobozolunk, legalabb csinosan tegyem. (Galaruha nalam:indianmintas triko farmerszoknyanak alcazott bo rovidnadraggal. Nyaklanc, indian motivummal. Csak hogy ne kisestelyire gondoljatok)
4. Gyors reggeli, megnezzuk az emileket, mielott szetszedjuk a gepet. Kaptam egy uj blogdijat, ezuton is koszonom Pihenek, nagyon jol indult a napom tole..
5. Megerkeznek a koltoztetok. Parhuzamosan ezzel panikba esem, a gyerekek rovid tavu sokkot kapnak, Gabor pedig fontosan intezkedik. Reggel 8.30 van. Kiboritok nehany csomag kekszet az asztalra.
6. 9 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek
7. 10-11-12 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek
8. 2 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek
9. 2.30- fagyasztott krumplit lokok a sutobe es ezzel parhuzamosan pizzat rendelek, mert nem birjuk a visitast hallgatni
10. Egy darabig csond van. Mindket gyerek ruhajabol csorog a pizzakrem.
11. 3 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek
12.4 ora- pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek
13. 5 ora- pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek
14. 6 ora- pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek
15. Kozben kiderul, hogy hiaba kaptunk legi es hajos kontenert is, NEM FERUNK BE. NEM FERUNK BE. NEM FERUNK BE. Nem mi, hanem a cuccaink.
Gabor szova teszi, miert vettem annyi konyvet, mikor idom sincs olvasni. Egyebkent is, mind indianokrol szol. Eleg lett volna egy is. Neki pedig millio szerszama van, holott nem is szerel. A gyerekeknek pedig tul sok jatekuk, megis bennunket nyaggatnak folyton, hogy jatsszunk veluk. Mi menjen, mi maradjon? Hol maradjon? A koltoztetok kozben bepakoltak a dobozokat a kontenerbe. Mi pedig ott maradtunk a tornadosujtotta teruletre emlekezteto lakasban, tele dobozokkal, szemelyes cuccokkal, amelyekkel nem tudom, mi lesz. Most valahogy nem is zavar, mert lassan mar azt sem tudom, mink van.
16. Miutan kibicikliztem magambol egy adag feszultseget, megallapitottam magamban, hogy nincs semmi gaz, mert az osszes konyv befert. Az indianosak raadasul legi uton mennek, tehat nem fognak sokaig hianyozni. A tobbi pedig nem erdekel.
17. Mar csak egy a fontos. Ne zuhanjon le a gep, es ne sullyedjen el a hajo. Es ne tunjon el az a lada, amelyben egy szulo indian no szobra van. A baba feje epp kibujt, az arcan fajdalommal vegyes orom. Azert lemennek az ocean fenekere is. A tobbi dolog elkallodhat. Potolhatoak.
18. Konkluzio: az egesz napi pakolas felesleges volt. Be kellett volna tenni a szobrot egy szatyorba, es hazavinni a repulon az olemben. A mai nap pedig elmehettunk volna moziba, ha eleg eros ragasztoszalaggal lezartuk volna a gyerekek szajat, amig az autoban varakoznak, amig mi megnezzuk a filmet.
19. Juheeeeeee..mar csak egy dolog van hatra. Buli utan a takaritas..
2008. július 27., vasárnap
Pakolunk..
Ma jönnek a költöztetők. Dobozolunk. Minenünk szerteszét van szórva, kiselejtezve, szelektálva. Az agyunkban nincs ekkora rend. Nagyon nehéz elmenni. Három és fél év nagy idő. Megszoktuk, megszerettük. Nem is tudom, miért megyünk haza, hol a haza. A magyarságunk a fontos, a család, barátok, Európa? Hol vagyunk mi, hol teljesítjük be mindazt, amiért vagyunk? Korábban úgy éreztem, megyek haza Magyarországra lelkesedést vinni. Most csak fáj minden, amit itthagyok. Úgy érzem, nem tanultam eleget. Vagy tanulni akarok még. Nem találom a helyemet, sem a Göncölszekeret az égen.
Szeretem az amerikai állatvilágot. Az egyik kedvencem a világító bogár, a firefly. Tűzbogár. Fel-felvillan esténként a sötétben, foszforeszkáló kis pont a fák között. Mint megannyi csillag, úgy ragyognak az éjszakában az egymást kereső bogárkák. Eszembe jutnak az indiánok. Szent bogárként tisztelték, amely a sötétben fel-felragyogva az élet pillanatnyi szépségeit villantja meg, apró percekre. A tűzbogár rövid életű, törékenységében rejlik a szépsége. A felvillanó kis csodáiban, a múlandóságában, a fényhozó képességében. A múlékonyságban rejlő fényre, a halálban rejlő életre, az apró, tűnékeny csodákra hívja fel a figyelmet. Arra, hogy a tökéletes sötétben is felvillan mindig egy aprócska fény, ami a szellem világosságát hozza el.
Hogy méltóképp zárjam soraimat egy kis PUF-fal, "keresem a fényt, követem a fényt".
Szeretem az amerikai állatvilágot. Az egyik kedvencem a világító bogár, a firefly. Tűzbogár. Fel-felvillan esténként a sötétben, foszforeszkáló kis pont a fák között. Mint megannyi csillag, úgy ragyognak az éjszakában az egymást kereső bogárkák. Eszembe jutnak az indiánok. Szent bogárként tisztelték, amely a sötétben fel-felragyogva az élet pillanatnyi szépségeit villantja meg, apró percekre. A tűzbogár rövid életű, törékenységében rejlik a szépsége. A felvillanó kis csodáiban, a múlandóságában, a fényhozó képességében. A múlékonyságban rejlő fényre, a halálban rejlő életre, az apró, tűnékeny csodákra hívja fel a figyelmet. Arra, hogy a tökéletes sötétben is felvillan mindig egy aprócska fény, ami a szellem világosságát hozza el.
Hogy méltóképp zárjam soraimat egy kis PUF-fal, "keresem a fényt, követem a fényt".
Cherokee indiánok szubjektíven
Korábban írtam már a cserokikról pár dolgot, a múltról, a Könnyek Útjáról. Hogyan törtek meg egy egykor büszke és független törzset, amikor elűzték őket a földjeikről. A viszony pedig egész barátian indult, cserekereskedelemmel.
Nagyot tud fordulni az ember, ha vérszemet kap.
A mai cserokik nagydarab, büszke emberek. Nagydarabok, az amerikai ételektől. Erősek, büszkék és valahogy megközelíthetetlenek belül. Nem titokzatosak, inkább valami mély fájdalom van az erő álarca mögött, zárkózottság és zártság. Van rezervátumuk, nyitott múzeumuk, skanzenjük, megannyi bazár, táncoló, tolldíszes indián a városban, akik a turisták igényeit igyekeznek kiszolgálni.. de mégis.
Elbűvölve néztem a famaszkokat, melyek mögé a ceremóniák során bújtak. Hallgattam a pergő dobot, a mély torokhangból feltörő imát, jártam a falujukban..de nem férkőzhettem közelebb, nem bújhattam beléjük.
Indián kalauzunk kérdésemre, hogy hogyan lehetne tőlük tanulni, csak annyit felelt: "közénk születni kell."
Megértettem, hogy nem játszhatok indiánosdit európaiként, bármennyire is szeretném érteni és érezni azt a szellemiséget, amit ők képviselnek.
Indián barátom egy ízben azt tanította nekem, hogy nem bújhatom folyton a poros könyveimet. Le kell merülnöm a tapasztalatok világába, ha érteni akarok, meg kell mártóznom a valódi szellemiséggel, ha tanulni szeretnék. Nem ésszel, nem aggyal, testtel, lélekkel, cselekedetekkel. Bevonódni, feloldódni, kipróbálni, megtapasztalni. Persze ezt a legnehezebb megtenni. Rendkívül egyszerű bekapkodni a kész vitaminbogyókat, és várni tőlük az egész-séget. Ha tenni kell, az mindig nehezebb és fájdalmasabb út. Néha meghasonulás, néha áldozat, néha szembenállás.
Végig kell menni a Könnyek Útján, elhullani, megszenvedni, végiggyalogolni. Aztán felállni erősen, megmutatni, amit meg lehet, megosztani, amit meg lehet. Utat mutatni viszont senkinek nem kell, mindenki végig kell járja a maga könnyeinek ösvényét.
Köszönöm, cserokik.
2008. július 25., péntek
Cherokee rezervátum
A cseroki indiánok több, mint 10 ezer éve élnek North Carolina vidékén. A Jégkorszak idején masztodonokra vadásztak, az ezt követő évezredekben virágzó kultúrát teremtettek, fejlett mezőgazdasággal, kézművességgel és harcművészettel.
A cseroki városokban körülbelül 350-500 lakos élt, téli és nyári házakban. A téli házaknak nem volt ablakuk, egyrészt, hogy minél jobban tartsák a belső klímát, másrészt pedig csak extrém hidegben és éjszaka használták őket. Minden városnak volt egy központi tere, a Central Plaza, ahová a fontos vallási és városi ceremóniák idejére gyűltek össze az emberek. A középső megszentelt tér egy homokágyással volt elkerítve a tér többi részétől, ebbe a körbe csak a kiválasztottak léphettek be. Az ágyás négyszögű volt, a négy sarok a négy égtájat szimbolizálta. A 4-es és 7-es szám külön jelentésréteggel bírt. 7 klánra tagolódott például a közösség, akik körben ülve vettek részt az ünnepségeken. A hét klán a következő: a Hosszú hajúak klánja, Kék klán, Farkas klán, Őz klán, Festőklán, Madár klán és a Vadburgonya klán.
A klánok választott szimbólumai egyben a klántagok feladatainak jelképei is. A Kék klánba tartozók pl. gyógyszereket készítettek, a Hosszúhajúak különleges hajviseletükről kapták a nevüket és ebből a klánból került ki a Békeörző is.
A Madár klán egyrészt madarászásból élt, másrészt hírvivők voltak. A Festőklán tagjai készítették a vörös festéket, és tagjai között voltak a gyógyító emberek is. Az Őzklán tagjai vadászok voltak, a Vadburgonyák növényeket termesztettek, a Farkasok harcosok voltak. A klán tagjai egymás között nem házasodtak, közös ceremóniák során választottak más klánbéli tagokat, az utódok aztán az anya családájhoz, klánjához tartoztak. Itt is, mint általában az indiánoknál, a családi vagyont a nő kezelte és ő hozta meg a családot érintő fontos döntéseket.
A Cserokik számára a béke és a harmónia elérése volt a legnagyobb emberi érték, a gyerekeiket főként példamutatással, erkölcsi tanmesék segítségével nevelték, és nem tiltással.
Híres nyugalmuk legendás volt, egy ízben egy fehér ember megkérdezett egy cserokit, mit mond magában, ha dühös, hiszen nincsenek indulatszavaik. Az indián erre ezt felelte: "Ha mi dühösek vagyunk, akkor a fehér ember nyelvén beszélünk."
Az indián élő faluban meg lehet tekinteni, hogyan készítik használati tárgyaikat, nyilaikat, maszkjaikat, ősi technikákkal, mind a mai napig. Kézzel, egyszerű eszközök segítségével, csendben, elmélyülten.
Munka végeztével a közösség tagjai összegyűlnek egy közös táncra és dobolásra. Megindító és kifejező a tánc: görnyedve, elgyötörten cammognak az elején, nehéz munkát végezve. Majd következik a felszabadulás, az asszonyok megrázzák a hajukat, körbe kezdenek szaladni és incselkedni a férfiakkal. A dob pereg, bumm, bumm, az anyai szívhangot utánozva, az elnyújtott ének visszhangzik a levegőben, minden megtelik élettel és az életnek egy egyszerű, szimpla élvezetével.
(Forrás: főként saját tapasztalat, és olvasmányok, hosszú lenne felsorolni a könyveket. Akit érdekel, rengeteg dolgot tudok még feltenni a cserokikról)
Folyt. köv.
2008. július 21., hétfő
Cseroki ima
Az Élet útján haladok
félve esőtől, széltől,
áldj meg engem, Nagy Szellem,
hogy utamon mindvégig emberként mehessek végig.
(bocsánat, lehet, hogy túl nyers a fordítás)
félve esőtől, széltől,
áldj meg engem, Nagy Szellem,
hogy utamon mindvégig emberként mehessek végig.
(bocsánat, lehet, hogy túl nyers a fordítás)
2008. július 18., péntek
2008. július 17., csütörtök
Könnyek útján
Ma sokat beszélgettem egy kedves barátunkkal, Tracyvel, akit nem is olyan régen ismertem meg, és rögtön a szívembe zártam.
Legalább akkora indiánőrült, mint én vagyok, azaz inkább nagyobb, hiszen ő köztük nőtt fel Alaszkában és Arizonában, testközelből tapasztalta meg mindazt a szellemiséget (és persze ellentmondásosságot) , amit én könyvekből igyekeztem kimazsolázni.
Beszélgettünk az indiánirtásról..a borzalmakról. Hogyan adtak adományként takarókat az indián közösségeknek, amelyek fertőzöttek voltak, és tömegesen hullottak így el emberek himlőben.
Hogyan kergették el a szent földjeikről az ott élő törzseket, mi volt a Könnyek Útja, hogyan kényszerítették a Cherokee indiánokat, hogy elhagyják a földjüket.
(akit érdekel: A hamarosan megjelenő európai gyarmatosítók fokozatosan dél és nyugat felé szorították ki az őslakos Muscogee és Yuchi tözseket is, közöttük a csikaszó és csaktó indiánokat. Az 1830-ban elfogadott Indián-kitelepítési Határozat nyomán 1838-ban és 1839-ben kb. 17 ezer cseroki indiánt kényszerítettek arra, hogy az állam keleti részét elhagyva a mai Arkansas-tól nyugatra lévő Indián Terület-re vonuljon, ellátás, élelmiszer és megfelelő ruházat nélkül, embertelen szenvedések közepette. 4000-en haltak meg útközben, és az útvonal a Könnyek Ösvénye néven vált hírhedtté. Forrás: Wikipédia)
Miért ilyen kegyetlen a világ? Miért erőszakolnak meg mai napig indián nőket? Miért került millió zsidó gázkamrába? Miért folyik a tömegmészárlás Afrikában? Miért irtották ki az ausztrál aboriginálokat? Miért van cigánykérdés? Mi értelme van a terrorizmusnak?
Ezer kérdés, értelmetlen válaszok.
És most jön egy tanmese. Nem csak az erőszakra válasz ez, de nekem sok minden másra is az életemben.
Élt egyszer egy ember. Nagy tervei voltak, jobbá, szebbé, békésebbé, gazdagabbá akarta tenni a világot. Küzdött, harcolt, de nem ment semmire. Rájött, hogy talán túl sok mindaz, amit szeretne. Elhatározta, hogy a városában fog értékes munkát végezni, a közösséget fogja építeni, ezért fog élni. Küzdött, harcolt, de nem látta eredményét. Rádöbbent, hogy ismét nagy fába vágta a fejszéjét. Úgy döntött, a legfontosabb a család, ezért fog élni. A gyerekeiért, a társáért mindent megtesz, hogy békében és boldogan éljenek. Számtalan kudarc után rádöbbent, hogy ez sem működik, túlságosan sokat akar. Ekkor elhatározta, hogy önmaga fejlődését fogja szolgálni, azért fog élni, hogy ő minél jobb ember legyen.
Ahogyan előrehaladt a fejlődés útján, rájött, hogy minél kerekebb és jobb ember, úgy egyre boldogabb és kerekebb a családja is. Boldog és sikeres családja felvirágoztatta a közösséget és új színeket vitt az emberek életébe...és ettől a világ is sokkal jobb lett..
Legalább akkora indiánőrült, mint én vagyok, azaz inkább nagyobb, hiszen ő köztük nőtt fel Alaszkában és Arizonában, testközelből tapasztalta meg mindazt a szellemiséget (és persze ellentmondásosságot) , amit én könyvekből igyekeztem kimazsolázni.
Beszélgettünk az indiánirtásról..a borzalmakról. Hogyan adtak adományként takarókat az indián közösségeknek, amelyek fertőzöttek voltak, és tömegesen hullottak így el emberek himlőben.
Hogyan kergették el a szent földjeikről az ott élő törzseket, mi volt a Könnyek Útja, hogyan kényszerítették a Cherokee indiánokat, hogy elhagyják a földjüket.
(akit érdekel: A hamarosan megjelenő európai gyarmatosítók fokozatosan dél és nyugat felé szorították ki az őslakos Muscogee és Yuchi tözseket is, közöttük a csikaszó és csaktó indiánokat. Az 1830-ban elfogadott Indián-kitelepítési Határozat nyomán 1838-ban és 1839-ben kb. 17 ezer cseroki indiánt kényszerítettek arra, hogy az állam keleti részét elhagyva a mai Arkansas-tól nyugatra lévő Indián Terület-re vonuljon, ellátás, élelmiszer és megfelelő ruházat nélkül, embertelen szenvedések közepette. 4000-en haltak meg útközben, és az útvonal a Könnyek Ösvénye néven vált hírhedtté. Forrás: Wikipédia)
Miért ilyen kegyetlen a világ? Miért erőszakolnak meg mai napig indián nőket? Miért került millió zsidó gázkamrába? Miért folyik a tömegmészárlás Afrikában? Miért irtották ki az ausztrál aboriginálokat? Miért van cigánykérdés? Mi értelme van a terrorizmusnak?
Ezer kérdés, értelmetlen válaszok.
És most jön egy tanmese. Nem csak az erőszakra válasz ez, de nekem sok minden másra is az életemben.
Élt egyszer egy ember. Nagy tervei voltak, jobbá, szebbé, békésebbé, gazdagabbá akarta tenni a világot. Küzdött, harcolt, de nem ment semmire. Rájött, hogy talán túl sok mindaz, amit szeretne. Elhatározta, hogy a városában fog értékes munkát végezni, a közösséget fogja építeni, ezért fog élni. Küzdött, harcolt, de nem látta eredményét. Rádöbbent, hogy ismét nagy fába vágta a fejszéjét. Úgy döntött, a legfontosabb a család, ezért fog élni. A gyerekeiért, a társáért mindent megtesz, hogy békében és boldogan éljenek. Számtalan kudarc után rádöbbent, hogy ez sem működik, túlságosan sokat akar. Ekkor elhatározta, hogy önmaga fejlődését fogja szolgálni, azért fog élni, hogy ő minél jobb ember legyen.
Ahogyan előrehaladt a fejlődés útján, rájött, hogy minél kerekebb és jobb ember, úgy egyre boldogabb és kerekebb a családja is. Boldog és sikeres családja felvirágoztatta a közösséget és új színeket vitt az emberek életébe...és ettől a világ is sokkal jobb lett..
2008. július 16., szerda
Miért nem jó a nőknek soha semmi?
Hehe. Van erre egy csodaszép indián mese. A Nap és a Hold meghiúsult házasságáról szól.
A Nap óriási szerelemre gyulladt a Hold iránt. Elhatározta, hogy senki mást nem vesz feleségül, csak őt. Megkérte a kezét, a Hold azonban feltételt szabott.
"Ha hozol nekem egy olyan ajándékot, amely tökéletesen rám illik, hozzád megyek"- mondta.
A Nap gondosan megmérte a Holdat, és elvitte neki a leggyönyörűbb ajándékot, amelyet csak talált. De a Holdra nem illet tökéletesen, mintha hízott volna kicsit.
A Nap újra megmérte, majd újabb ajándékot vitt. Ezúttal a Hold fogyott, az ajándék ismét nem passzolt.
A Nap újra és újra megmérte, de a Hold mindig más és más volt, a ruha soha nem illett rá.
A szerelmük így soha sem tudott kiteljesedni.
Az indiánok ékszereiben szinte mindig jelen van egy kis fényesre csiszolt kagyló-a "változó nő". Mindig más és más, attól függően, hogyan játszik rajta a fény. Alakja, szépsége azonban állandó.
Számomra mindig megdöbbentő, milyen ösztönös tudás ez a női természetről- természetről, mely nem dac, nem kielégítetlenség (mert a Hold ugyanúgy vágyik a nászra, mint a Nap), hanem egyszerűen a szubsztanciája az állandó és folytonos változás.
A Nap óriási szerelemre gyulladt a Hold iránt. Elhatározta, hogy senki mást nem vesz feleségül, csak őt. Megkérte a kezét, a Hold azonban feltételt szabott.
"Ha hozol nekem egy olyan ajándékot, amely tökéletesen rám illik, hozzád megyek"- mondta.
A Nap gondosan megmérte a Holdat, és elvitte neki a leggyönyörűbb ajándékot, amelyet csak talált. De a Holdra nem illet tökéletesen, mintha hízott volna kicsit.
A Nap újra megmérte, majd újabb ajándékot vitt. Ezúttal a Hold fogyott, az ajándék ismét nem passzolt.
A Nap újra és újra megmérte, de a Hold mindig más és más volt, a ruha soha nem illett rá.
A szerelmük így soha sem tudott kiteljesedni.
Az indiánok ékszereiben szinte mindig jelen van egy kis fényesre csiszolt kagyló-a "változó nő". Mindig más és más, attól függően, hogyan játszik rajta a fény. Alakja, szépsége azonban állandó.
Számomra mindig megdöbbentő, milyen ösztönös tudás ez a női természetről- természetről, mely nem dac, nem kielégítetlenség (mert a Hold ugyanúgy vágyik a nászra, mint a Nap), hanem egyszerűen a szubsztanciája az állandó és folytonos változás.
2008. július 15., kedd
Akkor kezdjünk búcsúzkodni...
Először Andiéktól..
Már 3 éve ismerjük egymást, mindkét családba született azóta egy-egy kisember. Andi Te voltál a "dúlám", amikor Abigél született- előbb értél ide, mint a bábák, aztán olyan gyorsan történt minden, hogy itt is ragadtál.
Voltunk együtt sokat, ettünk, könyvtáraztunk, babáztunk együtt- és főleg sok egyébként magányra ítélt percet töltöttünk együtt.
Mióta ismerünk Benneteket, Anna Kittihajat akar, és volt idő, mikor még ki sem tudta mondani Bálint nevét, de őt kérte tőlem egész nap.
Azóta csinálom zabpehellyel a túrógombócot, mióta ismerlek, és kiderítettem végre a zabpelyhes süti receptjét is- az is finom.
Megtudtam a könyvedből, milyen bonyolult elegye vagyok a melenakolikus és a flegmatikus típusnak, bár azóta sem ismerem jobban magam, szóval, a fejlődésnek még csak a kezdetén állok.
Rádöbbentem, ha fúvós zenekar játssza, nincs is rossz zenéje a Star Wars-nak.
Elnézve a gyerekeidet, boldog vagyok, hogy ezidáig nem ültettem le őket a TV képernyője elé, és remélem, ezután is lesz bennem elég türelem, hogy ne tegyem. Bár a türelem-díjas nálam abszolút Te vagy, Andi!
Örülök, hogy volt 3 év, amit "együtt" tölthettünk..
..és ha egyszer mégis visszajövünk, akkor remélem, lesz újabb 3!
2008. július 9., szerda
A nagy álom
(Az idézetek Robert Moss Tudatos álmodás című könyvéből valók.)
Korábban írtam a "nagy álom"-ról, azaz az igazán nagy jelentőséggel bíró álomról. Mióta ezt láttam, nem emlékszem az álmaimra, sem részletekre, sem pedig hangulatokra. Valamiféle szünet állt be bennem, úgy érzem, fel kell dolgoznom, meg kell emésztenem valamit. Érdekes, mert kevés részletére emlékszem, mégis óriási jelentőségűnek érzem.
Mit mondanak erről az irokézek?
"A hagyományos irokéz felfogás értelmében az álom egészen más, mint amit a nyugati társadalmakban élő emberek többsége-legalábbis mostanáig- gondolt róla. Szerintük a "nagy álmok" kétféleképpen érkezhetnek. Egyik esetben alvás közben, amikor az álmodó kiszabadul a testéből, megszabadul idő- és térbeli korlátaitól. Az álomlélek messzire elkószálhat szabadon, ellátogathat a jövőbe és a múltba, az alvó testtől távol eső helyekre mehet, bejárhatja az ember számára rejtett létsíkokat, azokban szellemekkel és ősökkel találkozhat. Másik eshetőség, amikor az álmodót látogatja meg szellemlény, aki bármilyen alakot magára ölthet- felveheti valamely elhunyt rokon alakját, megjelenhet madár, állat vagy isten képében, akár még földönkívüliként is, ha neki úgy tetszik.
Tehát az irokéz szempontból "nagy álomnak" tekintett jelenség részben az álmodás idején megélt testen kívüli élmény (ami úgy néz ki, széles körben ismert, természetes jelenség, és alighanem mindenkivel megesik, akár emlékszik rá ébredés után az ember, akár nem). Amikor érdekes vendég érkezik hozzánk álmunkban, előfordulhat, hogy egy másik álmodó jön el hozzánk, aki (testen kívüli alakban) éppen a mindenségben barangol. Ám az sem kizárt, hogy a mi fizikailag érzékelhető világunk síkján kívüli lény látogat meg.
A "nagy álom" a tartalmassága és eredete alapján különböztethető meg a jelentéktelenebbektől. Létfontosságú adatokat közöl az álmodó egészségével, fizikai túlélési lehetőségeivel kapcsolatosan. Az álmodót a spirituális tudás mélyére vezetheti, szövetségesként támogatja, illetve életünk igazi céljára emlékezteti."
Szellemlényekkel, testen kívüli utazással nem szembesültem..de valami nagyon mély üzenet érkezett- amit még igyekszem megfejteni, megérteni, vagy hívni szövetségest, újabb álmot, hogy tisztábban lássak.
Talán ezért kaptam most néhány nap amnéziát az álmokban, hogy tovább tudjak haladni..nem tudom..
Korábban írtam a "nagy álom"-ról, azaz az igazán nagy jelentőséggel bíró álomról. Mióta ezt láttam, nem emlékszem az álmaimra, sem részletekre, sem pedig hangulatokra. Valamiféle szünet állt be bennem, úgy érzem, fel kell dolgoznom, meg kell emésztenem valamit. Érdekes, mert kevés részletére emlékszem, mégis óriási jelentőségűnek érzem.
Mit mondanak erről az irokézek?
"A hagyományos irokéz felfogás értelmében az álom egészen más, mint amit a nyugati társadalmakban élő emberek többsége-legalábbis mostanáig- gondolt róla. Szerintük a "nagy álmok" kétféleképpen érkezhetnek. Egyik esetben alvás közben, amikor az álmodó kiszabadul a testéből, megszabadul idő- és térbeli korlátaitól. Az álomlélek messzire elkószálhat szabadon, ellátogathat a jövőbe és a múltba, az alvó testtől távol eső helyekre mehet, bejárhatja az ember számára rejtett létsíkokat, azokban szellemekkel és ősökkel találkozhat. Másik eshetőség, amikor az álmodót látogatja meg szellemlény, aki bármilyen alakot magára ölthet- felveheti valamely elhunyt rokon alakját, megjelenhet madár, állat vagy isten képében, akár még földönkívüliként is, ha neki úgy tetszik.
Tehát az irokéz szempontból "nagy álomnak" tekintett jelenség részben az álmodás idején megélt testen kívüli élmény (ami úgy néz ki, széles körben ismert, természetes jelenség, és alighanem mindenkivel megesik, akár emlékszik rá ébredés után az ember, akár nem). Amikor érdekes vendég érkezik hozzánk álmunkban, előfordulhat, hogy egy másik álmodó jön el hozzánk, aki (testen kívüli alakban) éppen a mindenségben barangol. Ám az sem kizárt, hogy a mi fizikailag érzékelhető világunk síkján kívüli lény látogat meg.
A "nagy álom" a tartalmassága és eredete alapján különböztethető meg a jelentéktelenebbektől. Létfontosságú adatokat közöl az álmodó egészségével, fizikai túlélési lehetőségeivel kapcsolatosan. Az álmodót a spirituális tudás mélyére vezetheti, szövetségesként támogatja, illetve életünk igazi céljára emlékezteti."
Szellemlényekkel, testen kívüli utazással nem szembesültem..de valami nagyon mély üzenet érkezett- amit még igyekszem megfejteni, megérteni, vagy hívni szövetségest, újabb álmot, hogy tisztábban lássak.
Talán ezért kaptam most néhány nap amnéziát az álmokban, hogy tovább tudjak haladni..nem tudom..
2008. július 8., kedd
Álom és realitás
A napokban sok dolog történt. Többnyire olyanok, amelyek fenekestől forgatják fel az ember életét, és helyezik új alapokra nemcsak lelkileg, de fizikailag is..nem tudok és nem is akarok ezekről írni, de az igazsághoz tartoznak- ezért nem tudok úgy írni a blogra, mintha nem lebegnének a levegőben nehézségek és feladatok.
Azt hittem a kezdeti napok álomszerű fátyola után,hogy most jönnek majd a jósálmok. Jósálom volt persze az előző bejegyzés, de pár napja már csak ürességre emlékszem.
Felébredek, és mintha nem is álmodtam volna, azaz nagyon is, mert még kótyagos a fejem mindentől- ugyanakkor egyetlen részlet, egyetlen érzés, egyetlen gondolat sem világos, papírra vethető.
Sokszor azon gondolkodom,hogy a világosság előtt kell egy nagy adag sötétség a léleknek,hogy látni merjen és tudjon, vagy csak elveszítettem a fonalat?
Azt hittem a kezdeti napok álomszerű fátyola után,hogy most jönnek majd a jósálmok. Jósálom volt persze az előző bejegyzés, de pár napja már csak ürességre emlékszem.
Felébredek, és mintha nem is álmodtam volna, azaz nagyon is, mert még kótyagos a fejem mindentől- ugyanakkor egyetlen részlet, egyetlen érzés, egyetlen gondolat sem világos, papírra vethető.
Sokszor azon gondolkodom,hogy a világosság előtt kell egy nagy adag sötétség a léleknek,hogy látni merjen és tudjon, vagy csak elveszítettem a fonalat?
2008. július 6., vasárnap
Álomélet
Érdekes, mert ahogyan az ember elkezdi tudatosítani magában, hogy vissza akar emlékezni az álmaira, előbb-utóbb sikerül is neki megtenni.
Tegnapelőtt éjszaka álmodtam. Az irokézek szokták "nagy" álmoknak hívni, amikor valami nagyon fontos üzenet érkezik hozzád- így éreztem én is.
Az üzenet világos, de az utak sokfélék. Gyakran eltöprengek azon, hogy mindenkinek valóban van-e egy előre kijelölt útja, és mindegy, melyik vargabetű is téríti el út közben, végül kilyukad ugyanoda?
Érdekes film volt A nő kétszer. Két szálon fut a cselekmény, egy aprócska esemény dönt el mindent- ám a végeredmény meglepő módon mégis ugyanaz.
Érhetőbben. Lány siet haza a munkából, eléri az utolsó metrót. Hazaér, és rajtakapja a barátját egy másik nővel. Elköltözik, változik, megismerkedik valakivel, szerelmet talál.
Második szál: nem éri el a metrót, a lány időben elpucol a lakásból, nem költözik el, de a kapcsolat idővel megromlik, végül ugyanazzal a pasival ismerkedik meg, mint a fikció előző verziójában.
Sors? Szabad akarat?
Tegnap láttam egy filmet. Nem tudom, hány éve nem láttam akciófilmet, nem érdekelnek. Valami miatt ezt küldték nekem. A címe: Wanted.
Leszámítva a fröcsögő vért...érdekes üzenet volt.
Átlagos srác, neurotikus, nem találja önmagát. Mindenki kihasználja, nem tud nemet mondani, nem tudja, ki is ő valójában, merre tart. Egyik pillanatról a másikra megfordul az élete, egy szervezet különleges feladatra képezi ki. A Sors kezének tartják magukat, azokat az embereket kell megölnie, akiknek a nevét a Sors vetőszéke dobja ki. Úgy érzi, feladatot talált, úgy érzi, a világnak szüksége van rá. Nem látja, hogy tévúton jár, hogy mellékvágányon menetel. Sérül, ütik, keményedik, öl, pusztít, rombolódik ő maga is. Meghal, feléled, vívódik, vérben fürdik.
És az igazság pillanata, amikor minderre rájön, és elpusztítja a maga démonait. Nem akarja többé a Sorsot igazgatni, elfogadja, ki ő, és hova is tart. Mivé vált, mit tett, és tovább él.
Mi volt az álmom? Vér folyt belőlem, belülről. Elborította a lábamat, lecsorgott a lábfejemre. Olyan vér, amikor valaki meghal és valaki újjászületik. Ki hal meg és ki születik újjá? Hol az új gyerek, aki belőlem fogan?
Egy Cherokee reggeli dal..
Tegnapelőtt éjszaka álmodtam. Az irokézek szokták "nagy" álmoknak hívni, amikor valami nagyon fontos üzenet érkezik hozzád- így éreztem én is.
Az üzenet világos, de az utak sokfélék. Gyakran eltöprengek azon, hogy mindenkinek valóban van-e egy előre kijelölt útja, és mindegy, melyik vargabetű is téríti el út közben, végül kilyukad ugyanoda?
Érdekes film volt A nő kétszer. Két szálon fut a cselekmény, egy aprócska esemény dönt el mindent- ám a végeredmény meglepő módon mégis ugyanaz.
Érhetőbben. Lány siet haza a munkából, eléri az utolsó metrót. Hazaér, és rajtakapja a barátját egy másik nővel. Elköltözik, változik, megismerkedik valakivel, szerelmet talál.
Második szál: nem éri el a metrót, a lány időben elpucol a lakásból, nem költözik el, de a kapcsolat idővel megromlik, végül ugyanazzal a pasival ismerkedik meg, mint a fikció előző verziójában.
Sors? Szabad akarat?
Tegnap láttam egy filmet. Nem tudom, hány éve nem láttam akciófilmet, nem érdekelnek. Valami miatt ezt küldték nekem. A címe: Wanted.
Leszámítva a fröcsögő vért...érdekes üzenet volt.
Átlagos srác, neurotikus, nem találja önmagát. Mindenki kihasználja, nem tud nemet mondani, nem tudja, ki is ő valójában, merre tart. Egyik pillanatról a másikra megfordul az élete, egy szervezet különleges feladatra képezi ki. A Sors kezének tartják magukat, azokat az embereket kell megölnie, akiknek a nevét a Sors vetőszéke dobja ki. Úgy érzi, feladatot talált, úgy érzi, a világnak szüksége van rá. Nem látja, hogy tévúton jár, hogy mellékvágányon menetel. Sérül, ütik, keményedik, öl, pusztít, rombolódik ő maga is. Meghal, feléled, vívódik, vérben fürdik.
És az igazság pillanata, amikor minderre rájön, és elpusztítja a maga démonait. Nem akarja többé a Sorsot igazgatni, elfogadja, ki ő, és hova is tart. Mivé vált, mit tett, és tovább él.
Mi volt az álmom? Vér folyt belőlem, belülről. Elborította a lábamat, lecsorgott a lábfejemre. Olyan vér, amikor valaki meghal és valaki újjászületik. Ki hal meg és ki születik újjá? Hol az új gyerek, aki belőlem fogan?
Egy Cherokee reggeli dal..
2008. július 3., csütörtök
Álomnapló-miért van erre szükség?
Ha nagyon profánul akarnám megfogalmazni a miértet, azt írnám, azért, mert szüksége van mindenkinek a tudatalattiból a tudatosba emelni mindazt, amit megél, átél- ami a bensőjében van. Ami tudattalan, az mindig irányíthatatlan erő, szorongás, kerülő út formájában tör elő, és inkább épít, mint rombol.
Engem minden kutakodás során szinte megrémít, milyen tágak az emberi határok, mennyi világ lakozik bennünk, mennyi emlék, kötelék, érzelem raktározódott el az elme-lélek poros polcain. Egyszerre csodálatos és egyszerre félelmetes világ önmagunkkal találkozni.
Az álmok hihetetlen erejűek, sokszor azon gondolkodom, valószínűleg ezért nem emlékszünk nagy részükre- túl intenzív, túl sok lenne befogadni, megemészteni.
Mert persze egy éjszaka alatt álmodunk, többször is, ha emlékszünk rá, ha nem. Becslések szerint életünkben legalább 6-7 évet álmodással töltünk!!
A tudattalan tájain való barangolás pedig csak a kezdet..
Az indiánok úgy tartják, álmunkban közvetlen kapcsolatba kerülünk a szellemekkel, az ő üzeneteik érnek el így hozzánk. A legtöbb törzs ezért készít például álomfogót, amely egy hajlított vessző köré tekert mandalaforma-többnyire egy türkizkő betéttel- és madártollakkal ékesítve, mert úgy tartják, a háló megfogja és távol tartja az álmunkba betörni készülő ártó szellemi lényeket. Nekünk évek óta jó szolgálatot tesz, mert nincsenek rossz álmaink- vagy legalábbis nem emlékszünk rájuk.
A videón egy kis varázslat látható, álomzene csodás képekkel, melyek ugyan néhol a giccs határát súrolják, ám élénken érzékeltetik az álomvilág misztikumát, és..persze az indiánok egyedi világáról is egészen érzékletes képet nyújtanak.
A dal végén egy indián vers olvasható:
If you listen close at night
you will hear the creatures of the dark
all of them sacred-the owl, the crickets, the frogs,
the night birds,
and you will hear beautiful songs,
songs you never heard before.
Listen with your heart.
Never stop listening.
Engem minden kutakodás során szinte megrémít, milyen tágak az emberi határok, mennyi világ lakozik bennünk, mennyi emlék, kötelék, érzelem raktározódott el az elme-lélek poros polcain. Egyszerre csodálatos és egyszerre félelmetes világ önmagunkkal találkozni.
Az álmok hihetetlen erejűek, sokszor azon gondolkodom, valószínűleg ezért nem emlékszünk nagy részükre- túl intenzív, túl sok lenne befogadni, megemészteni.
Mert persze egy éjszaka alatt álmodunk, többször is, ha emlékszünk rá, ha nem. Becslések szerint életünkben legalább 6-7 évet álmodással töltünk!!
A tudattalan tájain való barangolás pedig csak a kezdet..
Az indiánok úgy tartják, álmunkban közvetlen kapcsolatba kerülünk a szellemekkel, az ő üzeneteik érnek el így hozzánk. A legtöbb törzs ezért készít például álomfogót, amely egy hajlított vessző köré tekert mandalaforma-többnyire egy türkizkő betéttel- és madártollakkal ékesítve, mert úgy tartják, a háló megfogja és távol tartja az álmunkba betörni készülő ártó szellemi lényeket. Nekünk évek óta jó szolgálatot tesz, mert nincsenek rossz álmaink- vagy legalábbis nem emlékszünk rájuk.
A videón egy kis varázslat látható, álomzene csodás képekkel, melyek ugyan néhol a giccs határát súrolják, ám élénken érzékeltetik az álomvilág misztikumát, és..persze az indiánok egyedi világáról is egészen érzékletes képet nyújtanak.
A dal végén egy indián vers olvasható:
If you listen close at night
you will hear the creatures of the dark
all of them sacred-the owl, the crickets, the frogs,
the night birds,
and you will hear beautiful songs,
songs you never heard before.
Listen with your heart.
Never stop listening.
Álommunka
Ma volt az első nap álomnaplóírás-téren.
Érdekes volt megfigyelni, mennyire csalóka az emberi tudatosság és emlékezet.
Amikor félálomban voltam, emlékeztem több éjszakai álomra is. Hangulatra, színekre, részletekre. Amikor felébredtem- illetve felébresztettek a gyerekek-, az álmok nagy része elillant a fejemből, szinte varázsütésre. Valami fátyolos emlékfoszlány úszott bennem, gyorsan a tollért, füzetért nyúltam. És itt jön az újabb amnézia, mert amikor tudattalanból tudatos szintre emelné az ember- azaz leírná-az álmokat, szembetalálkozik egy újabb kapuval. Olyan ez, mint egy szűrő, amin keresztül újabb "információk" ragadnak fenn-és ami lejön, az egyfajta tisztított esszencia, de nem egész.
Az indiánok azt mondják,az álomélet legalább annyira való, mint az ébrenlét. Az enyémet egyelőre még homály fedi.
Egy kis álom-zene a témához..
Szívesen várok hozzászólásokat, ötleteket!
Érdekes volt megfigyelni, mennyire csalóka az emberi tudatosság és emlékezet.
Amikor félálomban voltam, emlékeztem több éjszakai álomra is. Hangulatra, színekre, részletekre. Amikor felébredtem- illetve felébresztettek a gyerekek-, az álmok nagy része elillant a fejemből, szinte varázsütésre. Valami fátyolos emlékfoszlány úszott bennem, gyorsan a tollért, füzetért nyúltam. És itt jön az újabb amnézia, mert amikor tudattalanból tudatos szintre emelné az ember- azaz leírná-az álmokat, szembetalálkozik egy újabb kapuval. Olyan ez, mint egy szűrő, amin keresztül újabb "információk" ragadnak fenn-és ami lejön, az egyfajta tisztított esszencia, de nem egész.
Az indiánok azt mondják,az álomélet legalább annyira való, mint az ébrenlét. Az enyémet egyelőre még homály fedi.
Egy kis álom-zene a témához..
Szívesen várok hozzászólásokat, ötleteket!
Tudatos álmodás
Régesrég, évekkel ezelőtt elkezdtem írni egy álomnaplót. Akkoriban Freud és Jung álomelemzéseit olvastam, ezek alapján indultam el. Hogy mennyire sikerült megfejteni az álmokat, nem tudom, egy biztos, sokkal tudatosabb volt az éjszaki életem.
Tegnap bukkantam Theo blogjára, és olvastam újra az álmokról. Azon frissiben le is kaptam a polcról Robert Moss Tudatos álmodás című könyvét, egy szép, vörös textilborítású füzetet, és egy tollat. Az ágyam mellé tettem őket, és igyekszem figyelni, naplót készíteni.
Elöljáróban a könyv mottói közül:
"Ha napvilágra hozod, ami benned van,
Amit napvilágra hoztál, az lesz menedéked.
Ha nem hozod napvilágra, ami benned van,
Az fog megsemmisíteni, ami benned rekedt."
Tamás evangéliuma/70
"Akinek már nincs kétsége az útja felől, úgyszólván halott." Jung
Ígérem, beszámolok, hogyan birkózom a feladattal.
Tegnap bukkantam Theo blogjára, és olvastam újra az álmokról. Azon frissiben le is kaptam a polcról Robert Moss Tudatos álmodás című könyvét, egy szép, vörös textilborítású füzetet, és egy tollat. Az ágyam mellé tettem őket, és igyekszem figyelni, naplót készíteni.
Elöljáróban a könyv mottói közül:
"Ha napvilágra hozod, ami benned van,
Amit napvilágra hoztál, az lesz menedéked.
Ha nem hozod napvilágra, ami benned van,
Az fog megsemmisíteni, ami benned rekedt."
Tamás evangéliuma/70
"Akinek már nincs kétsége az útja felől, úgyszólván halott." Jung
Ígérem, beszámolok, hogyan birkózom a feladattal.
2008. június 30., hétfő
Szabó Lőrinc- A belső végtelenben
Szellemem néha a test ágyába merül le
és elivódva, mint a por, mit beveszek,
nézi, bent, szivacsos éjszakába kerülve,
hol a hús eleven tájai ködlenek,
nézi, kábultan és mélyebben, mint szerelmes
test tudja csápjait titokban nyújtani,
azt a kegyetlen és örök gépet, amelyhez
parancsait az ész hiába küldözi.
"Állj meg!" kiáltom, és: "Ne fájj!" s: "Tedd
ezt!" Hiába,
a vak gép odabent csak zörömböl tovább
és akaratomon belül, magába zárva,
külön törvény szerint él bennem egy világ.
-Utaztál valaha, álmodban, képzeletben,
a vér sodrán, amely mint bolond vízesés
föl és alá kering a tűzpiros erekben?
Jártad a szennyek és csodák útjait? És
értettél valamit? Láttad, hogy ég sehol sincs?
Nézted már villogó, álmatlan agyadat,
a szörnyű üzemet, melynél különb pokol nincs
s melyben töviseit termi a gondolat?
Nézted, hogy indul a betegség ostromodra?
S hogy fú vad trombitát benned a szenvedély?
Láttad, hogy hal a láng keserű füstgomolyba?
Láttad, merre lakik a tündértestű kéj?
S láttad, a villamos és feszült idegekben
hogy futnak idegen parancsok szerteszét,
parancsok, melyeket ha megkap, beleretten
híres, nagy lelked, és érzed, hogy nem egyéb,
nem több akaratod, e dölyfös, hiú szolga,
mint érzékeny lemez vagy néma óralap,
amelyről az erők birkózását szorongva
olvassa, míg lehet, a mérnök öntudat?
Ó, mily titokzatos szövetség, zsarnok állam
a test, melyben a szent, kormányzó kémia
erők és anyagok lüktető mámorában
teremt és alakít, mindennek rokona,
mindenség maga is-be vad és érthetetlen
és új világ vagyunk, mikor egyszerre, mint
barlangi utazó, a belső végtelenben
parányi szellemünk riadtan széttekint!
és elivódva, mint a por, mit beveszek,
nézi, bent, szivacsos éjszakába kerülve,
hol a hús eleven tájai ködlenek,
nézi, kábultan és mélyebben, mint szerelmes
test tudja csápjait titokban nyújtani,
azt a kegyetlen és örök gépet, amelyhez
parancsait az ész hiába küldözi.
"Állj meg!" kiáltom, és: "Ne fájj!" s: "Tedd
ezt!" Hiába,
a vak gép odabent csak zörömböl tovább
és akaratomon belül, magába zárva,
külön törvény szerint él bennem egy világ.
-Utaztál valaha, álmodban, képzeletben,
a vér sodrán, amely mint bolond vízesés
föl és alá kering a tűzpiros erekben?
Jártad a szennyek és csodák útjait? És
értettél valamit? Láttad, hogy ég sehol sincs?
Nézted már villogó, álmatlan agyadat,
a szörnyű üzemet, melynél különb pokol nincs
s melyben töviseit termi a gondolat?
Nézted, hogy indul a betegség ostromodra?
S hogy fú vad trombitát benned a szenvedély?
Láttad, hogy hal a láng keserű füstgomolyba?
Láttad, merre lakik a tündértestű kéj?
S láttad, a villamos és feszült idegekben
hogy futnak idegen parancsok szerteszét,
parancsok, melyeket ha megkap, beleretten
híres, nagy lelked, és érzed, hogy nem egyéb,
nem több akaratod, e dölyfös, hiú szolga,
mint érzékeny lemez vagy néma óralap,
amelyről az erők birkózását szorongva
olvassa, míg lehet, a mérnök öntudat?
Ó, mily titokzatos szövetség, zsarnok állam
a test, melyben a szent, kormányzó kémia
erők és anyagok lüktető mámorában
teremt és alakít, mindennek rokona,
mindenség maga is-be vad és érthetetlen
és új világ vagyunk, mikor egyszerre, mint
barlangi utazó, a belső végtelenben
parányi szellemünk riadtan széttekint!
2008. június 24., kedd
Indián törvények
Egyet-kettőt nem ártana nekünk is betartani belőlük..
1. Az indián első kötelessége az engedelmesség.
2.A harcos legkiválóbb tulajdonsága a bátorság.
3.Szeresd és segítsd testvéreidet (embertársaidat).
4.Tégy valami jót mindennap.
5.Játszd becsülettel az Élet játékát.
6.A pipa elszívása a megtisztelés és barátság jelképe.
7.Légy az erdők nemesembere.
8.Gyarapítsd a természet szépségeit.
9.Szeresd a csöndet, az elmélyedést és az imát.
10.A becsületszó szent.
Forrás
1. Az indián első kötelessége az engedelmesség.
2.A harcos legkiválóbb tulajdonsága a bátorság.
3.Szeresd és segítsd testvéreidet (embertársaidat).
4.Tégy valami jót mindennap.
5.Játszd becsülettel az Élet játékát.
6.A pipa elszívása a megtisztelés és barátság jelképe.
7.Légy az erdők nemesembere.
8.Gyarapítsd a természet szépségeit.
9.Szeresd a csöndet, az elmélyedést és az imát.
10.A becsületszó szent.
Forrás
2008. június 23., hétfő
Egy rendkívüli ember
Boldog vagyok, hogy megismertem Farkasok Fiát..
Amikor gyerek volt, a szüleivel együtt egy magas hegycsúcsra mászott.
Az édesanyjától ekkor ezt a tanítást kapta:
"Minden ember egyedül indul el az Úton, és egyedül érkezik a végére. Vannak emberek, akik egyszer keresztezik az utadat, némelyek néha feltűnnek, néha előbukkannak a rengetegből. Vannak, akik szorosan melletted haladnak, és sokáig veled vannak. Minden ember ajándék az Életadótól, mindenki más és más értéket hoz az életedbe. Minden embert ezért a neki kijáró tisztelettel övezz, és tégy meg mindent érte, amit abban az adott pillanatban megtehetsz. A lelked legmélyét add, mert nem tudhatod, vajon látod-e még valaha, vajon keresztezitek-e egymás útját újra."
Amikor gyerek volt, a szüleivel együtt egy magas hegycsúcsra mászott.
Az édesanyjától ekkor ezt a tanítást kapta:
"Minden ember egyedül indul el az Úton, és egyedül érkezik a végére. Vannak emberek, akik egyszer keresztezik az utadat, némelyek néha feltűnnek, néha előbukkannak a rengetegből. Vannak, akik szorosan melletted haladnak, és sokáig veled vannak. Minden ember ajándék az Életadótól, mindenki más és más értéket hoz az életedbe. Minden embert ezért a neki kijáró tisztelettel övezz, és tégy meg mindent érte, amit abban az adott pillanatban megtehetsz. A lelked legmélyét add, mert nem tudhatod, vajon látod-e még valaha, vajon keresztezitek-e egymás útját újra."
2008. június 20., péntek
:)
Ma-cu remetekunyhójában élt a Heng-hegyen, és éjt-nap belemerült az elmélkedésbe. Fel se nézett, amikor Huaj-zsang mester meglátogatta.
– Miért elmélkedsz? – kérdezte a mester.
– Hogy Buddha legyek – felelte Ma-cu.
Huaj-zsang felvett egy téglát, s az ajtó előtt csiszolni kezdte egy kövön.
– Mit csinálsz?
– Tükröt csiszolok.
– Hiába csiszolod, attól nem lesz tükör a tégla!
– Hiába elmélkedsz, attól nem leszel Buddha! – vágott vissza Huaj-zsang.
– Akkor mit tegyek?
– Ha nem indul el az ökrös szekér, az ökörre kell suhintani vagy a szekérre?
(Terebess Gábor- Folyik a híd)
– Miért elmélkedsz? – kérdezte a mester.
– Hogy Buddha legyek – felelte Ma-cu.
Huaj-zsang felvett egy téglát, s az ajtó előtt csiszolni kezdte egy kövön.
– Mit csinálsz?
– Tükröt csiszolok.
– Hiába csiszolod, attól nem lesz tükör a tégla!
– Hiába elmélkedsz, attól nem leszel Buddha! – vágott vissza Huaj-zsang.
– Akkor mit tegyek?
– Ha nem indul el az ökrös szekér, az ökörre kell suhintani vagy a szekérre?
(Terebess Gábor- Folyik a híd)
2008. június 17., kedd
Indián goodbye
Hét végén ismét a Conner Prairie múzeumban jártunk a gyerekekkel. Van ott egy indián telep, egy Delaware indián avat be népének máig is élő szokásaiba. Tapintatos, ha kérdezzük, felel, de nem "tukmál" sem filozófiát, sem hagyományt.
Minden alkalommal megállunk egyet énekelni, zenélni, dobolni vele- ő a vízidobját pergeti (mely egy rézedény, 1/3 részéig vízzel megtöltve), és állatbőr van rá kifeszítve, melyet használat előtt megnedvesít, hogy a bőr be ne repedjen az ütésektől. Kis tökből készült csörgőt ad a kezünkbe, melyben az eredeti magok vannak, ezek csörögnek, nyele tele csodás gyögyfűzött mintával, tetején lószőr csomó. Mikor kérdezem, hogyan tanulható ez a gyönyörű hímzés, csak annyit mond, életforma- megtanulod, s mint egy rutin, csukott szemmel megy-egyfajta meditációban. Elképesztő, hogy ilyet emberi kéz művel..
A dalok pergő ritmusúak, az ének mindig kicsit fájdalmas, nyekergő, elnyújtott, olyan, amit utánozni is csak csukott szemmel lehet- ezzel is kizárva a hétköznapi valóságot..Hihetetlen élmény belekerülni egy ilyen bűvkörbe, egy másfajta, sokkal kevésbé földi valóság érzetét adja.
Búcsúzáskor csak ennyit mond, Delaware nyelven: LAH-pee k-NOWL-wich, ami annyit tesz, "bízom abban, hogy még látjuk egymást"..
Az indiánoknak ugyanis nincs szava a búcsúra, mert úgy tartják, túl végleges.
Bízom abban, hogy látjuk még egymást.
Így köszönnek el.
Azt hiszem, én is így fogom tenni, Amerika.
Minden alkalommal megállunk egyet énekelni, zenélni, dobolni vele- ő a vízidobját pergeti (mely egy rézedény, 1/3 részéig vízzel megtöltve), és állatbőr van rá kifeszítve, melyet használat előtt megnedvesít, hogy a bőr be ne repedjen az ütésektől. Kis tökből készült csörgőt ad a kezünkbe, melyben az eredeti magok vannak, ezek csörögnek, nyele tele csodás gyögyfűzött mintával, tetején lószőr csomó. Mikor kérdezem, hogyan tanulható ez a gyönyörű hímzés, csak annyit mond, életforma- megtanulod, s mint egy rutin, csukott szemmel megy-egyfajta meditációban. Elképesztő, hogy ilyet emberi kéz művel..
A dalok pergő ritmusúak, az ének mindig kicsit fájdalmas, nyekergő, elnyújtott, olyan, amit utánozni is csak csukott szemmel lehet- ezzel is kizárva a hétköznapi valóságot..Hihetetlen élmény belekerülni egy ilyen bűvkörbe, egy másfajta, sokkal kevésbé földi valóság érzetét adja.
Búcsúzáskor csak ennyit mond, Delaware nyelven: LAH-pee k-NOWL-wich, ami annyit tesz, "bízom abban, hogy még látjuk egymást"..
Az indiánoknak ugyanis nincs szava a búcsúra, mert úgy tartják, túl végleges.
Bízom abban, hogy látjuk még egymást.
Így köszönnek el.
Azt hiszem, én is így fogom tenni, Amerika.
2008. június 14., szombat
Amadeus
Biztosan sokan láttátok Milos Forman filmjét. Mozartról szól, és örök vetélytársáról, Salieriről..vagyis inkább egy örök emberi problémáról, a középszerűség érzéséről.
Ma egész délután igyekeztem fényképezni, este leültem volna rajzolni, de nem megy. Mert mindaz, ami a fejemben van, nem "jön ki"- vagyis papíron nem azt látom, amit szeretnék. Olyan érzés, mint amikor az ember "meg van áldva-verve" egy indíttatással, de született tehetség híján van.
Persze, az alkotásban sokkal inkább a folyamat a fontos, és annak átélése, nem a kész produktum. Ebben áll a valódi lényeg-élni, érezni kell, amit csinálsz. Ez a dolog szellemi része.
De azért néha dühítő, ha ránézel a végtermékre, és nem azt látod, amit látni szerettél, vagy láttál alkotás közben- ebben áll az emberisége.
Megértem Salierit.
És megnézem újra a filmet.
:)
Ma egész délután igyekeztem fényképezni, este leültem volna rajzolni, de nem megy. Mert mindaz, ami a fejemben van, nem "jön ki"- vagyis papíron nem azt látom, amit szeretnék. Olyan érzés, mint amikor az ember "meg van áldva-verve" egy indíttatással, de született tehetség híján van.
Persze, az alkotásban sokkal inkább a folyamat a fontos, és annak átélése, nem a kész produktum. Ebben áll a valódi lényeg-élni, érezni kell, amit csinálsz. Ez a dolog szellemi része.
De azért néha dühítő, ha ránézel a végtermékre, és nem azt látod, amit látni szerettél, vagy láttál alkotás közben- ebben áll az emberisége.
Megértem Salierit.
És megnézem újra a filmet.
:)
2008. június 13., péntek
2008. június 12., csütörtök
New Orleans, Louisiana
Fogadjunk, hogy két dolog eszedbe fog jutni erről a városról. Jazz és hurrikán. Talált?
Éjszaka érkeztünk ide, pár órás "kitérő" volt a város, de nagyon élménydús, színes. Olyan 11 felé járt, mikor leparkoltuk a kocsit, és sétálni kezdtünk a belvárosban. Fülledt levegő, meleg.
És újra egy kellemes élmény:hihetetlen élő, lüktető város, bicikliző emberek, sétálók, beszélgetők, andalgók, babakocsisok, fiatalok, öregek..Nagyrészt feketék. Hirtelen úgy éreztem magam, mintha én lennék az elefánt a porcelánboltban.
Belekeveredtünk egy utcai zenélésbe. Csak úgy, amolyan örömzene volt, nem meghirdetett koncert. Feketénél feketébb feketék fújták. Volt, aki hátizsákkal, porronggyal táncolt, munkából hazafelé megállva (valami pincérféle lehetett). Volt, aki sörösüveggel, pohárral a kezében, volt, aki tolókocsiban. A hallgatóság kábé 99,5 százaléka fekete. Azt hiszem, kevés pár perces koncertélmény volt ennyire magával ragadó. Mondjuk úgy, egy közös jelen- aztán mindenki megy tovább. Mi haza, Indiánába, a pincér lefeküdni, a babakocsisok lefektetni a babát, a piás kijózanodik, a szőke lány, akivel táncolt, talán átértékeli az éjszakát, a fekete nagyhajú lány túlteszi magát a szerelmi csalódáson.
Igen, jó volt egy kis közös jelen.
"Ó, a Central Parkban
horkoló piás
dzsungel mélyét járó
oroszlánvadász
kínai fogorvos
angol királynő-
A Nagy Masinában egy srófra jár ő.
Klassz, klassz, csuda klassz,
Klassz, klassz, csuda klassz,
Klassz, klassz, csuda klassz-
Sokféle a népség,
A gép ugyanaz."
Bokonon
Éjszaka érkeztünk ide, pár órás "kitérő" volt a város, de nagyon élménydús, színes. Olyan 11 felé járt, mikor leparkoltuk a kocsit, és sétálni kezdtünk a belvárosban. Fülledt levegő, meleg.
És újra egy kellemes élmény:hihetetlen élő, lüktető város, bicikliző emberek, sétálók, beszélgetők, andalgók, babakocsisok, fiatalok, öregek..Nagyrészt feketék. Hirtelen úgy éreztem magam, mintha én lennék az elefánt a porcelánboltban.
Belekeveredtünk egy utcai zenélésbe. Csak úgy, amolyan örömzene volt, nem meghirdetett koncert. Feketénél feketébb feketék fújták. Volt, aki hátizsákkal, porronggyal táncolt, munkából hazafelé megállva (valami pincérféle lehetett). Volt, aki sörösüveggel, pohárral a kezében, volt, aki tolókocsiban. A hallgatóság kábé 99,5 százaléka fekete. Azt hiszem, kevés pár perces koncertélmény volt ennyire magával ragadó. Mondjuk úgy, egy közös jelen- aztán mindenki megy tovább. Mi haza, Indiánába, a pincér lefeküdni, a babakocsisok lefektetni a babát, a piás kijózanodik, a szőke lány, akivel táncolt, talán átértékeli az éjszakát, a fekete nagyhajú lány túlteszi magát a szerelmi csalódáson.
Igen, jó volt egy kis közös jelen.
"Ó, a Central Parkban
horkoló piás
dzsungel mélyét járó
oroszlánvadász
kínai fogorvos
angol királynő-
A Nagy Masinában egy srófra jár ő.
Klassz, klassz, csuda klassz,
Klassz, klassz, csuda klassz,
Klassz, klassz, csuda klassz-
Sokféle a népség,
A gép ugyanaz."
Bokonon
2008. június 10., kedd
Vers a tenger hangulatához
Pilinszky János: Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolászsza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.
Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolászsza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.
Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
2008. június 9., hétfő
Játék :)
"Sokan vagyunk kevesen"- mondja az Európa Kiadós bácsi.
Én is jelentkeztem a blogos játékra!!!
Lényege (ha jól értettem:))):
1. bárki játszhat, akinek blogja van
2.az első három (leggyorsabb, legügyesebb? )kommentező saját kezecskémmel készített ajándékot kap
3.ezt az ajándékot egy éven belül fogom elküldeni neki, hogy mikor, az titok (remélem, épp akkor, amikor vacak napja van-és felvidítom)
4.cserébe viszont "előre fizet", azaz neki is ki kell tennie a blogjára ezt a felhívást, hogy további három jelentkezőt boldogítson ajándékaival
Ha jól értem:
1.én csak egy ajándékot fogok kapni- Tollpihétől-
2.postán fogom elküldeni valakiknek az ajándékát
3.csak az jelentkezhet, akinek van blogja (de ezt írtam is:)
Ha jól gondolom:
Ez egy klassz játék!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kitettem a másik blogra is, de ez nem 3x2 kommentezőt jelent..asszem..
Alább egy új bejegyzés:
Én is jelentkeztem a blogos játékra!!!
Lényege (ha jól értettem:))):
1. bárki játszhat, akinek blogja van
2.az első három (leggyorsabb, legügyesebb? )kommentező saját kezecskémmel készített ajándékot kap
3.ezt az ajándékot egy éven belül fogom elküldeni neki, hogy mikor, az titok (remélem, épp akkor, amikor vacak napja van-és felvidítom)
4.cserébe viszont "előre fizet", azaz neki is ki kell tennie a blogjára ezt a felhívást, hogy további három jelentkezőt boldogítson ajándékaival
Ha jól értem:
1.én csak egy ajándékot fogok kapni- Tollpihétől-
2.postán fogom elküldeni valakiknek az ajándékát
3.csak az jelentkezhet, akinek van blogja (de ezt írtam is:)
Ha jól gondolom:
Ez egy klassz játék!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kitettem a másik blogra is, de ez nem 3x2 kommentezőt jelent..asszem..
Alább egy új bejegyzés:
2008. június 7., szombat
Még nem írtam San Antonióról
Texas egyik legnagyobb városa San Antonio(nem tudom, melyik a legnagyobb, nagybátyám mestere a méreteknek..mellesleg ez a része nem is érdekel).
Célállomásunk ez a (számomra) kedves város volt- főként azért, mert itt él a nagybátyám. Külön hálás vagyok ezért neki, hogy lakhelyül nem pl. Dallast választotta, vagy Cincinatti-t- ugyanis nagy Ámerikában ez a város lett a szívem csücske, itt éreztem magam a leginkább "otthon", vagy legalábbis komfortosan.
Valószínűleg közrejátszott ebben a város erősen mediterrán jellege, a spanyol- mexikói hatás, a klíma (mondjuk a magas páratartalom nem..), a csodálatos, buja, trópusi növényzet, az emberek nyitottsága, és a szokatlanul ÉLŐ városiasság.
Az amerikai városokban mindig éreztem valami elidegenítőt, beton, felhőkarcolók, üvegpaloták, kicsi belváros, autós közlekedés..az igazán nagyvárosokat leszámítva nem pezsegnek, élnek, sétálnak az emberek az utcán, nem tudsz embereket "figyelni" egy kiülős kávéházban ülve, mint például Olaszországban. Nem veszekednek az utcán, nem ugrálnak, hullahoppkarikáznak gyerekek, nem esznek, alszanak a padokon ülve az öregek, nem andalognak a fiatalok, nem sakkoznak, kártyáznak a kiskocsma teraszán a férfiak. Nekem ez hiányzott.
Persze, legyek vérbeli jó európai is, és mondjam fennhangon: hiányoztak a régesrégi épületek, a történelem..nem, az sokkal kevésbé hiányzott, bár kétségtelen, hogy olyan helyeken, ahol az emberek évszázadok óta élnek, beleivódnak a falakba a történetek, az is pezseg a levegőben, ami már nincs.
No, de San Antonio magasztalását folytatva..hogy ne kanyarodjak el már megint..ITT volt élet..jójó, történelem is, ezt alant írtam is..
Ebben a városban minden lüktetett, és ezt valahogy olyan jó érzés volt látni és tapasztalni..igen, a spanyol-barokk erőd tetszett a legjobban..igen, a mexikói zenészek, boltok, emberek..igen, a színek, a növények, a dalok..
Pedig itt is voltak felhőkarcolók, meg beton is.
Alant a képeken- az egyik legszebb sétány, a Riverwalk, folyómenti éttermekkel, hajókkal.
A Hemisphere- kilátótorony és előtte egy vízesés-park.
Megtudhatjátok, mit lehet készíteni üres kólásdobozokból (már aki iszik ilyen gusztustalanulegészségtelenborzadványokat), láthatjátok a híres tulai tolték harcos szobrának másolatát a torony előterében terpeszkedve, meg néhány sztárfotót rólunk. A hasam nagy, azt ne nézzétek!
..és folyt.köv..
Célállomásunk ez a (számomra) kedves város volt- főként azért, mert itt él a nagybátyám. Külön hálás vagyok ezért neki, hogy lakhelyül nem pl. Dallast választotta, vagy Cincinatti-t- ugyanis nagy Ámerikában ez a város lett a szívem csücske, itt éreztem magam a leginkább "otthon", vagy legalábbis komfortosan.
Valószínűleg közrejátszott ebben a város erősen mediterrán jellege, a spanyol- mexikói hatás, a klíma (mondjuk a magas páratartalom nem..), a csodálatos, buja, trópusi növényzet, az emberek nyitottsága, és a szokatlanul ÉLŐ városiasság.
Az amerikai városokban mindig éreztem valami elidegenítőt, beton, felhőkarcolók, üvegpaloták, kicsi belváros, autós közlekedés..az igazán nagyvárosokat leszámítva nem pezsegnek, élnek, sétálnak az emberek az utcán, nem tudsz embereket "figyelni" egy kiülős kávéházban ülve, mint például Olaszországban. Nem veszekednek az utcán, nem ugrálnak, hullahoppkarikáznak gyerekek, nem esznek, alszanak a padokon ülve az öregek, nem andalognak a fiatalok, nem sakkoznak, kártyáznak a kiskocsma teraszán a férfiak. Nekem ez hiányzott.
Persze, legyek vérbeli jó európai is, és mondjam fennhangon: hiányoztak a régesrégi épületek, a történelem..nem, az sokkal kevésbé hiányzott, bár kétségtelen, hogy olyan helyeken, ahol az emberek évszázadok óta élnek, beleivódnak a falakba a történetek, az is pezseg a levegőben, ami már nincs.
No, de San Antonio magasztalását folytatva..hogy ne kanyarodjak el már megint..ITT volt élet..jójó, történelem is, ezt alant írtam is..
Ebben a városban minden lüktetett, és ezt valahogy olyan jó érzés volt látni és tapasztalni..igen, a spanyol-barokk erőd tetszett a legjobban..igen, a mexikói zenészek, boltok, emberek..igen, a színek, a növények, a dalok..
Pedig itt is voltak felhőkarcolók, meg beton is.
Alant a képeken- az egyik legszebb sétány, a Riverwalk, folyómenti éttermekkel, hajókkal.
A Hemisphere- kilátótorony és előtte egy vízesés-park.
Megtudhatjátok, mit lehet készíteni üres kólásdobozokból (már aki iszik ilyen gusztustalanulegészségtelenborzadványokat), láthatjátok a híres tulai tolték harcos szobrának másolatát a torony előterében terpeszkedve, meg néhány sztárfotót rólunk. A hasam nagy, azt ne nézzétek!
..és folyt.köv..
2008. június 6., péntek
2008. június 4., szerda
Dallas, Texas és a tatuk
Miért ide jöttünk nyaralni?
Elsősorban a nagybátyámra voltunk kíváncsiak, aki itt él. Másodsorban vonzott Texas szépsége, ellentmondásossága is. Texast senki nem hagyja szó nélkül, van, aki utálja, van, aki imádja, néha gúny tárgya, néha magasztalásé..Óriási állam, területre csak Alaszka nagyobb, és így rendkívül változatos is. Több részre osztják, földrajzilag, Kelet-Texas az olajvidék, a második nagy része a Mexikói-öböl partvidéke, a harmadik a Rio Grande völgye, a negyedik a Mexikóval határos rész, az ötödik a Trans Pecos sivatagos vidéke, a hatodik a "nyél", amely a prériövezet része, a hetedik pedig a középső övezet.
A hatalmas kiterjedés miatt Texas éghajlata egyetlen övezetbe sem sorolható, a szubtrópusi klímától kezdve a szélsőségesen szárazföldi éghajlatig terjednek az átmenetek. Növényzete és állatvilága is nagyon változatos, számunkra talán a legszembetűnőbbek a trópusi növények voltak, az állatok közül pedig a tatu, kolibri és az oposszum.
A spanyol telepesek már az 1500-as évek elején elfedezték ezt a területet, de az első önálló telep csak 1628-ban jött létre El Paso környékén. Amikor Mexikó 1821-ben kivívta függetlenségét, a birtokába került Texas is. A mexikói kormány bizonyos szinten ösztönözte az amerikaiak bevándorlását, és néhány év alatt már több, mint 30 ezer bevándorló érkezett az államba. A kormány korlátozó intézkedéseket hozott a bevándorlással kapcsolatban, ez nemsokára fegyveres lázadásokhoz vezetett. A telepesek súlyos vereségeket szenvedtek a nagy túlerővel szemben. Ekkor vonult be az állam történetébe a San Antonioban található erőd, az Alamo, ahol a telepesek hősiesen védekeztek a mexikói katonák ellen. Több véres harc árán Mexikó végül elismerte Texas függetlenségét.
Néhány évig önálló államként funkcionált, ekkor kapta egyik nevét: a Magányos Csillag Országa (zászlóján egyetlen csillag található).
1845-ben csatlakozott az Únióhoz.
S hogy miről ismeretes még? Oljkútjairól..ismerős a filmsorozat? :o))
Számomra leginkább a sokféleség volt vonzó ebben az államban- a mexikói-spanyol-amerikai-indián (kis részben) egyveleg- emberekben, ételben, stílusban egyaránt.
Dallas. Biztos népszerűtlen leszek. Egy kis farmertelepülésből fejlődött ki, az első rönkház ma is áll az egyik téren..Felhőkarcolók, irodaházak, pénz, középületek, beton..hétvége lévén semmi mozgás, semmi élet, semmi élő..
Ebben a városban oltották ki J. F. Kennedy életét is.
No meg Jockey Ewing is itt gonoszkodott, ha hiszünk a tündérmesékben.
Mi is írjak? Szeretem meglátni a szépet- csodálatos, ahogyan a fény megcsillan az üvegpaloták ablakain, és az irodaházak egymásban tükröződnek. Fura gombóc van az embernek a torkában, amikor a betondzsungel padlóján üres konzervdobozokkal és újságpapírokkal körülvett cigarettázó feketékbe botlik, akik jellegzetes hangjukon elkántálnak valami érthetetlen énekfélét. Borzongás fut végig rajtam- annyira megérint, hogy milyen különböző világból jöttünk, és most mégis ott vagyunk, együtt, egyszerre, egy helyen.
Folyt.köv..
2008. május 26., hétfő
Megerkeztunk szerencsesen..
..San Antonioba. Rekkeno a hoseg, nagyon szep minden, a lanyok lelkesek- vegigultek, enekeltek turelmesen a 18 oras utat, egy szavunk sem lehet-..
Nemsokara jelentkezem! (lehet,hogy kepekkel is, ha osszejon)
Udv mindenknek!
Nemsokara jelentkezem! (lehet,hogy kepekkel is, ha osszejon)
Udv mindenknek!
2008. május 21., szerda
Földanyó-Csarodaialligátor
Az elmúlt napokban többnyire a lányok blogjára írtam. Valószínűleg azért, mert most leginkább ezt a naplót érzem magamhoz közel- róluk "szólok én", illetve az életem legnagyobb része.
Véget értek az utazások, lassan pakolunk, hazatérünk..nem is tudom, folytassam-e az írást..akarom-e..
Véget értek az utazások, lassan pakolunk, hazatérünk..nem is tudom, folytassam-e az írást..akarom-e..
2008. május 16., péntek
2008. május 15., csütörtök
Smokey Mountains National Park, Tenessee
Adós vagyok még jónéhány élmény-fotóval..Másfél éve jártunk ebben a nemzeti parkban, télen, ezért ilyen szürkék a képek, de az élmények annál inkább színesek..(anyukámék is velünk tartottak hegyet mászni-apukám nem túl nagy örömére)
A fotókon látható városka Gatlinburg, egy tipikusan túristaváros a hegyek lábánál. Kis favityillók, libegők, számtalan apró ajándékbolt, játékterem, hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb dekoráció (akasztott embertől gorilláig bármi elképzelhető), csodák palotái (a ház úgy néz ki kívülről, mintha orra borult volna), "régi" fotók műtermei, golfpályák, és még elképzelni is nehéz mi mindennel képesek szórakoztatni az ide vetődő túrázókat..
A képek nem túlságosan jók, sokat másztunk, keveset fotóztunk és tél volt- de gyönyörű a vidék, hatalmas, fenyvesekkel borított hegycsúcsok, vízesések, számtalan túraútvonal- érdemes megnézni, ha erre jár valaki! ;o)
A fotókon látható városka Gatlinburg, egy tipikusan túristaváros a hegyek lábánál. Kis favityillók, libegők, számtalan apró ajándékbolt, játékterem, hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb dekoráció (akasztott embertől gorilláig bármi elképzelhető), csodák palotái (a ház úgy néz ki kívülről, mintha orra borult volna), "régi" fotók műtermei, golfpályák, és még elképzelni is nehéz mi mindennel képesek szórakoztatni az ide vetődő túrázókat..
A képek nem túlságosan jók, sokat másztunk, keveset fotóztunk és tél volt- de gyönyörű a vidék, hatalmas, fenyvesekkel borított hegycsúcsok, vízesések, számtalan túraútvonal- érdemes megnézni, ha erre jár valaki! ;o)
2008. május 14., szerda
2008. május 12., hétfő
Mindenkinek köszönöm a kommentjét- mert elvileg ez lenne a blog célja- "beszélgetni", eszmét cserélni, véleményt alkotni és nem monologizálni..
..sokat jelent, ha válaszoltok, mert a számláló mozgása nekem csak egy szám..örülök, hogy olvastok, örülök, hogy visszajártok, de igazán annak örölök, ha élő a kapcsolat- ezért írok :-)
2008. május 11., vasárnap
Gondolatok a hazatérésünkkel kapcsolatosan- akinek nem inge, ne vegye magára
Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e erről. Sokat vívódtam önmagammal, amíg leírtam ezt a pár sort, mert nagyon ellentétes érzelmek dúlnak bennem ezzel kapcsolatosan. Nincs "jó" és nincs "rossz" megoldás, de van/kell legyen döntés az ember életében, amely aztán az egyik pólus felé sodorja.
3 éve élünk Amerikában. Szép évek voltak, és nehezek is egyben. Sok élményünk van, rosszak, jók, megismerkedtünk sok kedves emberrel, és néhányukat nagyon megszerettünk-akikért még fájni fog a szívünk. Voltunk sokat, sokat, sokat egyedül, család, barátok nélkül, néztük úgy Abigélt, amikor először felállt, hogy hej, de jó lenne megosztani az örömet valakivel,családdal, régi barátokkal. Volt úgy, hogy sírni szerettem volna, de nem tudtam, kinek a vállán tegyem, és ezért inkább nem sírtam- majd később kidühöngtem magamból, vagy bennragadt. Voltunk csodálatos helyeken, olyan szépségeket láttunk, amelyeket eddig soha, olyan távolságok nyíltak meg előttünk, melyeket eddig nem láttunk. Kóstoltunk új ételeket, volt, ami ízlett és volt, ami nem. Ültünk karácsonyfa alatt szűk körben, és hiányoztak közben szülők, barátok, ugyanakkor jó is volt egy kicsit szabadnak lenni. Nem nyomasztottak számlagondok, mint otthon, de azért nem is éltünk úgy, mint a kiskirályok. Megtanultunk angolul, néha kínnal-keservvel, nem "ragad-tapad csak úgy", sokat és keményen kell itt is hozzá tanulni-olvasni. Jó és nagy lehetőség volt, éltünk vele. Neveltünk gyerekeket, a saját elveink szerint, és jó volt, hogy nem szólnak bele, hogyan, ugyanakkor néha jó lett volna tanácsért futni...
..és most nemsokára elmegyünk innen, hazamegyünk..mert miért? mert sokminden miatt..sok érzés, sok nehézség, sok kapocs itt is ott is. Itt a pénzügyi lehetőség, otthon a számlák várnak. Ennyi lenne az egész???
Ennyi? Ennyi, amikor magyar honfitársaim hozzámvágják, hogy rossz anya vagyok, aki a gyerekeit fosztja meg a gondtalan élettől, mert nehéz neki Amerikában élni. Ennyi, amikor magyarok hülyéznek le, miért megyünk vissza a süllyedő hajóra. Emberek! Süllyedünk? Ennyire lesüllyedünk? Ennyire vakok vagyunk, amikor azt hisszük, a tengeren túl nő egyedül a babér, hogy azt gondoljuk, ott kolbászból font kerítés mögött mézeskalácsházikóban élnek emberek?
Megkaptam, hogy az amerikai jóléttől tompává vált agyam nem emlékszik már a nélkülözésre..Nekünk soha nem voltak "javaink", ingatlanunk, sok pénzünk..de valahogy mindig éltünk, jól éltünk, mert ugyanúgy tudok örülni egy kávésbögrének is, mint egy görög nyaralásnak..Ha hazamegyünk, már nem tudok többé Peruba jönni talán soha..cseszhetem az indiánmániámat Európa közepén..és? Ettől vagyunk boldogok? Ennyi a boldogság? Válaszoljak rá? NEM KÖNNYEBB ÉS NEM BOLDOGABB EGY SZEMERNYIT SEM AZ ÉLET ITT- nem az anyagi jóléttől mosolygósak az emberek, nem a kiegyensúlyozott politikai élet hozza magával egyenes arányosságban a lelki harmóniát. Azok az emberek, akik a perui Titikaka tavon éltek, és semmiféle anyagi háttérrel nem rendelkeztek, nemesebbek és kedvesebbek voltak bármely magyarnál, aki hírből nem tudja, milyen is lehet ilyen körülmények között élni..
..és nincsenek millióink félretéve..úgy megyünk haza, ahogyan jöttünk, üres zsebbel, és szép élményekkel..mielőtt bárki a szavamba vágna, hogy "könnyű így, mert odakint megszedted magad!" Hazamegyünk? Haza? Haza az, ahol az emberek egymást ócsárolják, egymásra irigykednek, ahol a panaszon kívül más nem hallható? Olvastam egyszer egy blogot..egy Ewing-szarkómás lány utolsó éveiről..17 évesen halt meg..az ezernyi magyar olvasói komment között nem kevés számú szólt irigykedve arról, milyen jó anyagi körülményei is voltak..MI KÖZE A KETTŐNEK EGYMÁSHOZ????TALÁN EGY JÓLÉTBEN ÉLŐ ANYÁNAK KEVÉSBÉ FÁJ AZT LÁTNI, HOGYAN HAL MEG A KEZEI KÖZÖTT A GYERMEKE????
Istenem, ennyire lecsúsztunk? Haza akarok én menni innen egyáltalán????
3 éve élünk Amerikában. Szép évek voltak, és nehezek is egyben. Sok élményünk van, rosszak, jók, megismerkedtünk sok kedves emberrel, és néhányukat nagyon megszerettünk-akikért még fájni fog a szívünk. Voltunk sokat, sokat, sokat egyedül, család, barátok nélkül, néztük úgy Abigélt, amikor először felállt, hogy hej, de jó lenne megosztani az örömet valakivel,családdal, régi barátokkal. Volt úgy, hogy sírni szerettem volna, de nem tudtam, kinek a vállán tegyem, és ezért inkább nem sírtam- majd később kidühöngtem magamból, vagy bennragadt. Voltunk csodálatos helyeken, olyan szépségeket láttunk, amelyeket eddig soha, olyan távolságok nyíltak meg előttünk, melyeket eddig nem láttunk. Kóstoltunk új ételeket, volt, ami ízlett és volt, ami nem. Ültünk karácsonyfa alatt szűk körben, és hiányoztak közben szülők, barátok, ugyanakkor jó is volt egy kicsit szabadnak lenni. Nem nyomasztottak számlagondok, mint otthon, de azért nem is éltünk úgy, mint a kiskirályok. Megtanultunk angolul, néha kínnal-keservvel, nem "ragad-tapad csak úgy", sokat és keményen kell itt is hozzá tanulni-olvasni. Jó és nagy lehetőség volt, éltünk vele. Neveltünk gyerekeket, a saját elveink szerint, és jó volt, hogy nem szólnak bele, hogyan, ugyanakkor néha jó lett volna tanácsért futni...
..és most nemsokára elmegyünk innen, hazamegyünk..mert miért? mert sokminden miatt..sok érzés, sok nehézség, sok kapocs itt is ott is. Itt a pénzügyi lehetőség, otthon a számlák várnak. Ennyi lenne az egész???
Ennyi? Ennyi, amikor magyar honfitársaim hozzámvágják, hogy rossz anya vagyok, aki a gyerekeit fosztja meg a gondtalan élettől, mert nehéz neki Amerikában élni. Ennyi, amikor magyarok hülyéznek le, miért megyünk vissza a süllyedő hajóra. Emberek! Süllyedünk? Ennyire lesüllyedünk? Ennyire vakok vagyunk, amikor azt hisszük, a tengeren túl nő egyedül a babér, hogy azt gondoljuk, ott kolbászból font kerítés mögött mézeskalácsházikóban élnek emberek?
Megkaptam, hogy az amerikai jóléttől tompává vált agyam nem emlékszik már a nélkülözésre..Nekünk soha nem voltak "javaink", ingatlanunk, sok pénzünk..de valahogy mindig éltünk, jól éltünk, mert ugyanúgy tudok örülni egy kávésbögrének is, mint egy görög nyaralásnak..Ha hazamegyünk, már nem tudok többé Peruba jönni talán soha..cseszhetem az indiánmániámat Európa közepén..és? Ettől vagyunk boldogok? Ennyi a boldogság? Válaszoljak rá? NEM KÖNNYEBB ÉS NEM BOLDOGABB EGY SZEMERNYIT SEM AZ ÉLET ITT- nem az anyagi jóléttől mosolygósak az emberek, nem a kiegyensúlyozott politikai élet hozza magával egyenes arányosságban a lelki harmóniát. Azok az emberek, akik a perui Titikaka tavon éltek, és semmiféle anyagi háttérrel nem rendelkeztek, nemesebbek és kedvesebbek voltak bármely magyarnál, aki hírből nem tudja, milyen is lehet ilyen körülmények között élni..
..és nincsenek millióink félretéve..úgy megyünk haza, ahogyan jöttünk, üres zsebbel, és szép élményekkel..mielőtt bárki a szavamba vágna, hogy "könnyű így, mert odakint megszedted magad!" Hazamegyünk? Haza? Haza az, ahol az emberek egymást ócsárolják, egymásra irigykednek, ahol a panaszon kívül más nem hallható? Olvastam egyszer egy blogot..egy Ewing-szarkómás lány utolsó éveiről..17 évesen halt meg..az ezernyi magyar olvasói komment között nem kevés számú szólt irigykedve arról, milyen jó anyagi körülményei is voltak..MI KÖZE A KETTŐNEK EGYMÁSHOZ????TALÁN EGY JÓLÉTBEN ÉLŐ ANYÁNAK KEVÉSBÉ FÁJ AZT LÁTNI, HOGYAN HAL MEG A KEZEI KÖZÖTT A GYERMEKE????
Istenem, ennyire lecsúsztunk? Haza akarok én menni innen egyáltalán????
2008. május 9., péntek
Jiddu Krishnamurti- Az érzés teljessége
"Mi az érzés? Olyan, mint a gondolat. Az érzés egy benyomás, egy érzékelés. Látok egy virágot, és azt mondom, tetszik, vagy nem tetszik. A tetszést vagy nemtetszést a gondolatom befolyásolja, az pedig nem más, mint elraktározott emlékek válasza. Azt mondom tehát, tetszik vagy nem tetszik ez a virág, szeretem vagy nem szeretem ezt az érzést...Ezek szerint a szeretethez kapcsolódik az érzés? Az érzés nyilvánvalóan tetszés vagy nemtetszés, jó vagy rossz, kellemes íz és más hasonlók érzékelése. Megfigyeltük-e már utcánkat, életmódunkat, viselkedési és beszélgetési szokásainkat? És megfigyeltük-e már a szenteket akikhez imádkozunk? Számukra a szenvedélyt a szex jelenti, ezért úgy tagadják meg a szenvedélyt és a szépséget, hogy félretaszítják. Az érzékeléssel együtt félreteszik a szeretetet is, mivel azt állítják, az érzékelés bilincsbe ver. Azt hirdetik, hogy a szex és a vágy rabszolgái leszünk, ha nem töröljük ki ezeket magunkból. Amikor nem csak részben, hanem egészen megismerjük az érzés teljességét, akkor tudjuk meg, mi a szeretet. Amikor észrevesszük egy fa szépségét, egy mosoly bájosságát, amikor felfigyelünk a házak mögött lemenő napra- és mindezt a maga teljességében látjuk-, akkor ébredünk majd rá, mi a szeretet."
Forrás: J.Krishnamurti-Az Élet könyve
Forrás: J.Krishnamurti-Az Élet könyve
2008. május 5., hétfő
Gondolatok Anyák Napján
Próbálom "leállítani" magam, és nem folyton indiánokról írni, de nehéz lesz. Néhány gondolat jutott az eszembe az előző teremtéstörténettel kapcsolatosan, de ennek már vajmi kevés köze van az indiánokhoz..legyen inkább Anyák Napi gondolat..
Néhányszor a pow wow ideje alatt abbamaradt az éneklés, tánc és dobolás, és néhány öreg indián mesélni kezdett a meséikről, a régesrégi hitvilágukról. Fura volt, mikrofont látni egy tollruhás ember kezében- de hát ez már egy új kultúra a régi csontjain.
Recsegő, reszkető hangon beszélt az öreg, mesélni kezdett arról, hogyan is keletkezett a világ, és mivégre. Aztán egy pillanatra megállt, és jelentőségteljesen végignézett a gyöngyös, sallangos ruhába öltözött asszonyokon, majd folytatta mondókáját. "Ugye tudják, hogy a mi hitünk szerint az Istenek először az asszonyt teremtették? Belőle indul ki minden élet, ezért övezzük különös tisztelettel az asszonyainkat"..
Valahol olvastam, hogy az indiánoknál a férfi testesítette meg a maszkulin erőt, bátorságot, aktivitást, az asszony pedig a szellemit. Szerintem ez olyan szép, mert egyszerre mindkét nem a maga lényegében bontakozhatott ki.
Az inkák Pachamamát, a Földanyát hatalmas tisztelettel övezték, hiszen belőle sarjadt ki az élet, belőle van minden.
Fura, egyszer csak ez a szép egyensúly elkezdett billegni, felborulni, férfiuralommá válni, majd jöttek a harcos feministák, ez sem volt jobb, most pedig a nők furán billegnek egyik oldalról a másikra. Szinglik, kosztümbe bújt maszkulin karrieristák, gyerek-munka-önérvényesítés malmában örlődő túlhajszolt anyák,jajjajj..
Néha magam sem tudom, mi a jó, hol a balansz. Egy Popper-könyvben olvastam egy kis anekdotát egy tündöklően tehetséges zenészről. Húszas éveiben férjhez ment, gyerekeket szült. Majd, mivel jó anya szeretett volna lenni, egyre kevesebb fellépést vállalt, minek következtében egy idő után már csak apró vidéki kultúrházakban lépett fel. A gyerek-hivatás malmában felörlődött végül a házassága is, ő maga pedig így fogalmazta meg kudarcait: "Ez lett belőlem. Csapnivaló zenész lettem, rossz feleség és anya." No, hol a balansz?
Nem tudom, mi a gyógyszer, de azt is látom, mennyi zűrzavar van a világban, mennyire jó lenne valami ösztönös "tudás" a világ dolgairól a folytonos értelmi-anyagias helyett.
Szabó Judit így ír Sophia című könyvében a női energiákról:
"Az légy, aki vagy! Ebben foglalhatjuk össze a Nagy Ősanya spirituális tanítását..Amikor életünk válságba kerül, és egy kietlen sivatagban érezzük magunkat, ahol nem látjuk a kifelé vezető utat, akkor befelé figyeljünk..Mindannyiunknak sokféle álarca van, ami mind idegen valódi egyéniségünktől, de ezt csak akkor vesszük észre, amikor már levetettük őket. Addig abban az illúzióban éltünk, hogy ez a szépen kifestett kép én vagyok. Az élet nagy válságai megtanítanak arra, kik is vagyunk valójában. Az őszinteség sokszor fáj, de nagy gyógyító ereje van. Úgy érzem, ez az érték fájdalmasan hiányzik a mai világból."
No, hát..ideje visszahozni..Boldog Anyák Napját!
Néhányszor a pow wow ideje alatt abbamaradt az éneklés, tánc és dobolás, és néhány öreg indián mesélni kezdett a meséikről, a régesrégi hitvilágukról. Fura volt, mikrofont látni egy tollruhás ember kezében- de hát ez már egy új kultúra a régi csontjain.
Recsegő, reszkető hangon beszélt az öreg, mesélni kezdett arról, hogyan is keletkezett a világ, és mivégre. Aztán egy pillanatra megállt, és jelentőségteljesen végignézett a gyöngyös, sallangos ruhába öltözött asszonyokon, majd folytatta mondókáját. "Ugye tudják, hogy a mi hitünk szerint az Istenek először az asszonyt teremtették? Belőle indul ki minden élet, ezért övezzük különös tisztelettel az asszonyainkat"..
Valahol olvastam, hogy az indiánoknál a férfi testesítette meg a maszkulin erőt, bátorságot, aktivitást, az asszony pedig a szellemit. Szerintem ez olyan szép, mert egyszerre mindkét nem a maga lényegében bontakozhatott ki.
Az inkák Pachamamát, a Földanyát hatalmas tisztelettel övezték, hiszen belőle sarjadt ki az élet, belőle van minden.
Fura, egyszer csak ez a szép egyensúly elkezdett billegni, felborulni, férfiuralommá válni, majd jöttek a harcos feministák, ez sem volt jobb, most pedig a nők furán billegnek egyik oldalról a másikra. Szinglik, kosztümbe bújt maszkulin karrieristák, gyerek-munka-önérvényesítés malmában örlődő túlhajszolt anyák,jajjajj..
Néha magam sem tudom, mi a jó, hol a balansz. Egy Popper-könyvben olvastam egy kis anekdotát egy tündöklően tehetséges zenészről. Húszas éveiben férjhez ment, gyerekeket szült. Majd, mivel jó anya szeretett volna lenni, egyre kevesebb fellépést vállalt, minek következtében egy idő után már csak apró vidéki kultúrházakban lépett fel. A gyerek-hivatás malmában felörlődött végül a házassága is, ő maga pedig így fogalmazta meg kudarcait: "Ez lett belőlem. Csapnivaló zenész lettem, rossz feleség és anya." No, hol a balansz?
Nem tudom, mi a gyógyszer, de azt is látom, mennyi zűrzavar van a világban, mennyire jó lenne valami ösztönös "tudás" a világ dolgairól a folytonos értelmi-anyagias helyett.
Szabó Judit így ír Sophia című könyvében a női energiákról:
"Az légy, aki vagy! Ebben foglalhatjuk össze a Nagy Ősanya spirituális tanítását..Amikor életünk válságba kerül, és egy kietlen sivatagban érezzük magunkat, ahol nem látjuk a kifelé vezető utat, akkor befelé figyeljünk..Mindannyiunknak sokféle álarca van, ami mind idegen valódi egyéniségünktől, de ezt csak akkor vesszük észre, amikor már levetettük őket. Addig abban az illúzióban éltünk, hogy ez a szépen kifestett kép én vagyok. Az élet nagy válságai megtanítanak arra, kik is vagyunk valójában. Az őszinteség sokszor fáj, de nagy gyógyító ereje van. Úgy érzem, ez az érték fájdalmasan hiányzik a mai világból."
No, hát..ideje visszahozni..Boldog Anyák Napját!
2008. május 4., vasárnap
Irokéz teremtéstörténet
Ezt a történetet egy irokéz asszony adta nekem, élvezzétek, olvassátok!(bocs, ha a fordítás nem elég élvezhető)
Régesrég, amikor még nem éltek emberek, az Égi Világban az Égi Emberek éltek. Ebben az időben még nem volt nap, minden fény annak a hatalmas égi fának a fehér szirmaiból áradt, amely az Égi Emberek Vezérének háza előtt állt. Az Égi Vezér egy fiatal asszonyt vett feleségül. Az Égi Asszony nemsokára várandós lett egy kisgyermekkel.
Az Égi Világban azonban élt egy bosszantó, ármányos lény is, a Tűzsárkány, aki mindig igyekezett álhíreket terjeszteni a birodalomban. Most sem tett másként, az Égi Vezér fülébe azt duruzsolta, hogy a gyermek, mellyel az Égi Asszony viselős, nem az övé. Az Égi Vezér hatalmas haragjában és féltékenységében gyökerestül kitépte a fát háza elől, és beledobta a feleségét abba a hatalmas lyukba, amely a fa kitépett gyökere után keletkezett.
Az Égi Asszony elkezdett zuhanni a hatalmas, végtelen, sötét vizek felé. A madarak megszánták, és utánarepültek, gyengéden segítették, lassították a zuhanást. A víz állatai eközben összegyűltek, és igyekeztek földet teremteni a fogadására. A teknős azt ígérte, hogy erős hátán megtartja a keletkező világot. A tengeri állatok a víz alá merültek tápláló földért. A pézsmapatkány bukott fel először, szája tele volt földdel, és a Teknős hátára helyezte azt. Az egykori Égi Fa világító szirmai átsütöttek a hatalmas lyukon át, ahol egykor állott, és ez lett a Nap. Mire az Égi Asszony földet ért, már minden készen állt a fogadására, a fű kisarjadt a teknős hátán, a fák elkezdtek növekedni.
Az Égi Asszony egy leányt szült. Amikor a lány asszonnyá érett, viselős lett. Senki sem tudja, ki volt az apa, a Teknős-e, vagy a Nyugati Szél, de nemsokára életet adott két fiúnak-ikrek voltak, de teljesen különbözőek. Egyikük volt a Jó, a másikuk a Gonosz. A Jó úgy született, ahogyan mások. A Gonosz gyorsan, erőszakosan született, az anyja oldalán át furakodott át a világba, így megölte őt.
Az Égi Asszony eltemette a lányát, amelynek testéből csodás növények sarjadtak, a dohány, a kukorica, a bab és a tök. Ezek lettek a későbbiekben a Földön élő emberek legfontosabb növényei.
A Jó és a Gonosz hamarosan férfiúvá értek, és nevükhöz híven tevékenykedtek a világban. A Jó teremteni kezdett, növényeket, állatokat, gyógyfüveket, folyókat. A Gonosz megpróbálta tönkretenni bátyja művét, sebessé, rombolóvá változtatta a folyókat, és vándorköveket teremtett; mérgező növényeket, tüskéket kreált, betegségeket, szörnyeket küldött a világra. A Jó és a Gonosz örökösen harcoltak egymással, hogy túlszárnyalják egymás alkotását, de a Gonosz sosem tudta legyőzni a Jót. Végül a Jó megalkotta az embereket, hogy élvezni tudják munkája gyümölcsét. Így kezdődött minden.
Régesrég, amikor még nem éltek emberek, az Égi Világban az Égi Emberek éltek. Ebben az időben még nem volt nap, minden fény annak a hatalmas égi fának a fehér szirmaiból áradt, amely az Égi Emberek Vezérének háza előtt állt. Az Égi Vezér egy fiatal asszonyt vett feleségül. Az Égi Asszony nemsokára várandós lett egy kisgyermekkel.
Az Égi Világban azonban élt egy bosszantó, ármányos lény is, a Tűzsárkány, aki mindig igyekezett álhíreket terjeszteni a birodalomban. Most sem tett másként, az Égi Vezér fülébe azt duruzsolta, hogy a gyermek, mellyel az Égi Asszony viselős, nem az övé. Az Égi Vezér hatalmas haragjában és féltékenységében gyökerestül kitépte a fát háza elől, és beledobta a feleségét abba a hatalmas lyukba, amely a fa kitépett gyökere után keletkezett.
Az Égi Asszony elkezdett zuhanni a hatalmas, végtelen, sötét vizek felé. A madarak megszánták, és utánarepültek, gyengéden segítették, lassították a zuhanást. A víz állatai eközben összegyűltek, és igyekeztek földet teremteni a fogadására. A teknős azt ígérte, hogy erős hátán megtartja a keletkező világot. A tengeri állatok a víz alá merültek tápláló földért. A pézsmapatkány bukott fel először, szája tele volt földdel, és a Teknős hátára helyezte azt. Az egykori Égi Fa világító szirmai átsütöttek a hatalmas lyukon át, ahol egykor állott, és ez lett a Nap. Mire az Égi Asszony földet ért, már minden készen állt a fogadására, a fű kisarjadt a teknős hátán, a fák elkezdtek növekedni.
Az Égi Asszony egy leányt szült. Amikor a lány asszonnyá érett, viselős lett. Senki sem tudja, ki volt az apa, a Teknős-e, vagy a Nyugati Szél, de nemsokára életet adott két fiúnak-ikrek voltak, de teljesen különbözőek. Egyikük volt a Jó, a másikuk a Gonosz. A Jó úgy született, ahogyan mások. A Gonosz gyorsan, erőszakosan született, az anyja oldalán át furakodott át a világba, így megölte őt.
Az Égi Asszony eltemette a lányát, amelynek testéből csodás növények sarjadtak, a dohány, a kukorica, a bab és a tök. Ezek lettek a későbbiekben a Földön élő emberek legfontosabb növényei.
A Jó és a Gonosz hamarosan férfiúvá értek, és nevükhöz híven tevékenykedtek a világban. A Jó teremteni kezdett, növényeket, állatokat, gyógyfüveket, folyókat. A Gonosz megpróbálta tönkretenni bátyja művét, sebessé, rombolóvá változtatta a folyókat, és vándorköveket teremtett; mérgező növényeket, tüskéket kreált, betegségeket, szörnyeket küldött a világra. A Jó és a Gonosz örökösen harcoltak egymással, hogy túlszárnyalják egymás alkotását, de a Gonosz sosem tudta legyőzni a Jót. Végül a Jó megalkotta az embereket, hogy élvezni tudják munkája gyümölcsét. Így kezdődött minden.
2008. április 30., szerda
Pow Wow- Lebanon, Indiana
Múlt hét végén ellátogattunk egy közeli kisvárosba, ahol részt vettünk egy Pow-wow összejövetelen. Hogy mit jelent ez? Szó szerint a pow wow varázslót, sámánt jelent, illetve varázslószertartást- és egyben egy hagyományos indián ünnep neve is. Az Észak-amerikai indiánok évente többször összegyűlnek, hogy hagyományaikat felelevenítsék, közösen énekeljenek, táncoljanak. Az ünnep nyitott, érdeklődőket is szívesen látnak, de sajnos nem akkora az indián kultúra iránti lelkesedés, hogy óriási tömegek özönlenének az ilyen ünnepségekre. Többnyire mindenki "érintett", azaz indián, vagy legalábbis felmenői között vannak "rézbőrűek" (ami nem is a bőrük színét jelenti valójában, hanem a jellegzetes vörös festékre utal, amelyet szertartásaik alkalmával pingáltak magukra).Életem legszebb bókját is itt kaptam, ugyanis egy apacs indián (mérnökként dolgozik egyébként, és csak alkalomadtán bújik tollruhába, viszont csodaszépen dobol és énekel) megállított, és megkérdezte, melyik törzshöz tartozom!!! Máskor utálom, ha a nagy orromra tesznek célzásokat, most viszont igazán jól esett...és ugyan a kék szemem nem valami "indiános", de azért nagyon jól éreztem magam a bőrömben utána!!! Olyannyira, hogy be is álltam egy közösségi táncba a gyerekekkel.
Rengeteg táncot láttunk egyébként, egyik sodróbb erejű, mint a másik. Van külön férfi és női tánc, gyerektánc, gyógyító tánc, halottak tiszteletére járt kegyelettánc, és még sorolhatnám..Az indiánok pedig mint hatalmas, színpompás madarak keringenek tolldíszeikkel a teremben, a sodró-pergő dobritmus a szívedig hatol, egy idő után már az sem érdekel, hogy egy koszos kultúrház rosszul megvilágított termében állsz, és mindezt elsodorta már rég az idő, a harcok, és egy új kultúra sarjadt ki a régi sírján..elfelejted, és beleállsz abba a jelenbe, amit teremtettek pillanatok alatt táncukkal, énekükkel-beleadod a szíved, lelked, ott állsz a pillanatban.
Why we dance-Mari Jo Moore
To dance is to pray,
To pray is to heal,
To heal is to give,
To give is to live,
To live is to dance.
Vagyis..szabad fordításban:
Miért táncolunk
A tánc imádság,
Az imádság gyógyítás,
A gyógyítás adni tudás,
Az adni tudás az élet,
Az élet a tánc.
Képek alább!!!!!!!!!!!!!!!!! És napokon keresztül még sok fontos információ, melyet egy irokéz asszony nyomott a kezembe- és én szeretném tovább adni, annak, akit érdekel, és megérint.
Rengeteg táncot láttunk egyébként, egyik sodróbb erejű, mint a másik. Van külön férfi és női tánc, gyerektánc, gyógyító tánc, halottak tiszteletére járt kegyelettánc, és még sorolhatnám..Az indiánok pedig mint hatalmas, színpompás madarak keringenek tolldíszeikkel a teremben, a sodró-pergő dobritmus a szívedig hatol, egy idő után már az sem érdekel, hogy egy koszos kultúrház rosszul megvilágított termében állsz, és mindezt elsodorta már rég az idő, a harcok, és egy új kultúra sarjadt ki a régi sírján..elfelejted, és beleállsz abba a jelenbe, amit teremtettek pillanatok alatt táncukkal, énekükkel-beleadod a szíved, lelked, ott állsz a pillanatban.
Why we dance-Mari Jo Moore
To dance is to pray,
To pray is to heal,
To heal is to give,
To give is to live,
To live is to dance.
Vagyis..szabad fordításban:
Miért táncolunk
A tánc imádság,
Az imádság gyógyítás,
A gyógyítás adni tudás,
Az adni tudás az élet,
Az élet a tánc.
Képek alább!!!!!!!!!!!!!!!!! És napokon keresztül még sok fontos információ, melyet egy irokéz asszony nyomott a kezembe- és én szeretném tovább adni, annak, akit érdekel, és megérint.
2008. április 27., vasárnap
Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse
„Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképpen megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk az emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e, Isten jelenlétéből meríted életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."
-itt találtam
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképpen megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk az emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e, Isten jelenlétéből meríted életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál."
-itt találtam
2008. április 26., szombat
Michigan-tó, Indiana Dunes State Park
Egyik kedvenc helyem Indiana államban, amolyan édesvizű tengerpart jellege van.
Hatalmas homokdűnéi, az ég és a víz kékjének egymásba olvadása, vijjogó sirályai, a víz hullámzása és morajlása, a laposra koptatott kövek simasága, a végtelenség érzete hihetetlen belső nyugalmat ad a tó partján sétáló vándornak. Tulajdonképp ilyen csendben sétálva már az sem érdekelt, hogy a távolban füstölgő gyárkémények látványa emlékeztetett a cseppet sem tiszta környezet hektikus és zavaró világára..balra a csend, illatok, jobbra a zaj, bűz- középen a nyugalom.
Hatalmas homokdűnéi, az ég és a víz kékjének egymásba olvadása, vijjogó sirályai, a víz hullámzása és morajlása, a laposra koptatott kövek simasága, a végtelenség érzete hihetetlen belső nyugalmat ad a tó partján sétáló vándornak. Tulajdonképp ilyen csendben sétálva már az sem érdekelt, hogy a távolban füstölgő gyárkémények látványa emlékeztetett a cseppet sem tiszta környezet hektikus és zavaró világára..balra a csend, illatok, jobbra a zaj, bűz- középen a nyugalom.
2008. április 25., péntek
Indián filozófia
Az igazi indián filozófiája szerint indiánnak lenni egyfajta tartást, szellemi állapotot jelent; indiánnak lenni egyfajta létállapotot jelent, amit az ember a szívében hordoz. Ez azt jelenti, hogy a Szív szavát követed, s mintegy energia-elosztóként működsz ezen a Bolygón; ez azt jelenti, hogy hallgatsz a szívedre, az érzéseidre, a megérzéseidre, hogy eloszthasd az energiádat; hogy a Föld és az Ég hasonló energiáit mágnesként magadhoz vonzzad; s a szívedből - lényed valódi központjából - újra eloszthasd. Ez a mi feladatunk.
Brooke Medicine Eagle, Nez Percé
Brooke Medicine Eagle, Nez Percé
2008. április 15., kedd
Gondolkodjunk! Választ kérek:-))) !!!
Hsziang-jen azt mondta:
- Valaki ezer láb mély szakadék fölött kinyúló faágra kötelet köt, és fogával ráakaszkodva lóg. Most valaki arra jön, és azt kérdezi: „Mi volt az értelme annak, hogy Bodhidharma Indiából Kínába jött?”
- Ha az ember válaszol, száját ki kell nyitnia, a kötelet elereszti, és a mélységbe zuhan. Ha nem válaszol, a legfontosabb kérdéssel szemben közömbös. Mit tennél a helyében?
- Valaki ezer láb mély szakadék fölött kinyúló faágra kötelet köt, és fogával ráakaszkodva lóg. Most valaki arra jön, és azt kérdezi: „Mi volt az értelme annak, hogy Bodhidharma Indiából Kínába jött?”
- Ha az ember válaszol, száját ki kell nyitnia, a kötelet elereszti, és a mélységbe zuhan. Ha nem válaszol, a legfontosabb kérdéssel szemben közömbös. Mit tennél a helyében?
Talán túlságosan reklámszagú- de igaz!!!!!!!!! Hogy hol fogok élni, nem tudom..de egyszer Peruban, az biztos..
2008. április 14., hétfő
Hezitálóknak
"-Megmondanád nekem, hogy melyik úton menjek?
-Ez nagymértékben attól függ, hogy hova akarsz menni-mondta a macska.
-Hát, tulajdonképpen mindegy- mondta Alice.
-Akkor az is mindegy, hogy melyik úton mész tovább- mondta a macska."
(Lewis Caroll- Alice Csodaországban)
...csak hogy könnyebb legyen:-))
-Ez nagymértékben attól függ, hogy hova akarsz menni-mondta a macska.
-Hát, tulajdonképpen mindegy- mondta Alice.
-Akkor az is mindegy, hogy melyik úton mész tovább- mondta a macska."
(Lewis Caroll- Alice Csodaországban)
...csak hogy könnyebb legyen:-))
2008. április 10., csütörtök
Férfi és nő- indiánmódra
Lehet, hogy már mindenkit az őrületbe kergetek az egyre növekvő indiánmániámmal- de nem tudom magamban tartani..
...hogy mit is gondolnak az Andokban élő indiánok a párkapcsolatról- mert annyira szép...
Kölcsön kaptam egy másolatot Kepes András Világfalu című műsorából. Nem szoktam TV-t nézni, itt különösen nem, most mégis jól esett a vizuális inger, a magyar szó- és néhány melengető gondolat.
És persze hogy újabban lépten-nyomon Peruba és az indiánokba botlom, ez már nem is lep meg..és hogy többnyire olyan dolgokat kapok tőlük, amelyek igazán fontosak, az sem.
Szóval mit is gondolnak a kecsua indiánok a párkapcsolatról? Amikor két ember igazán egymásra talál, akkor megszűnnek többé önmaguk lenni. Kettejükből létrejön egy "egy-ség", egy új lény- régi énjük pedig meghal. Ezért becézik egymást "életem" helyett "kedves halálom"-nak.
Talán visszautalás ez a platóni androgün-lényre- akik állítólag a kezdetek kezdetén voltunk, s aztán szakadtunk ketté, hogy később folyton az elveszett felünket keresgéljük.
Szerintem ez olyan nagyon szép, és olyan nagyon nehéz is egyben- mert önmagunk haláláról tudunk lemondani a legnehezebben. Vigasztaló és erőt adó a tudat azonban egy erős közösségben élő számára, hogy a másik fél hasonlóképpen gondolja- nem mint a mi nyugati kultúránkban- olyan sokféle értékrend között eligazodni- ha el lehet. Támpontok, rítusok, komolyan vett ígéretek nélkül, civilizáltan és kiégetten..
Persze, ha hiszünk az androgün-lényben, úgy mindjárt más a helyzet:-)
...hogy mit is gondolnak az Andokban élő indiánok a párkapcsolatról- mert annyira szép...
Kölcsön kaptam egy másolatot Kepes András Világfalu című műsorából. Nem szoktam TV-t nézni, itt különösen nem, most mégis jól esett a vizuális inger, a magyar szó- és néhány melengető gondolat.
És persze hogy újabban lépten-nyomon Peruba és az indiánokba botlom, ez már nem is lep meg..és hogy többnyire olyan dolgokat kapok tőlük, amelyek igazán fontosak, az sem.
Szóval mit is gondolnak a kecsua indiánok a párkapcsolatról? Amikor két ember igazán egymásra talál, akkor megszűnnek többé önmaguk lenni. Kettejükből létrejön egy "egy-ség", egy új lény- régi énjük pedig meghal. Ezért becézik egymást "életem" helyett "kedves halálom"-nak.
Talán visszautalás ez a platóni androgün-lényre- akik állítólag a kezdetek kezdetén voltunk, s aztán szakadtunk ketté, hogy később folyton az elveszett felünket keresgéljük.
Szerintem ez olyan nagyon szép, és olyan nagyon nehéz is egyben- mert önmagunk haláláról tudunk lemondani a legnehezebben. Vigasztaló és erőt adó a tudat azonban egy erős közösségben élő számára, hogy a másik fél hasonlóképpen gondolja- nem mint a mi nyugati kultúránkban- olyan sokféle értékrend között eligazodni- ha el lehet. Támpontok, rítusok, komolyan vett ígéretek nélkül, civilizáltan és kiégetten..
Persze, ha hiszünk az androgün-lényben, úgy mindjárt más a helyzet:-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
